PROLOG

Matt Simon irodájában ültem, a Days főszerkesztője pedig árgus szemekkel vizslatta legújabb cikkemet. Egy évig voltam gyakornok az újságnál, ahová nagybátyám által jutottam be. Évekkel ezelőtt írtam pár próbacikket, amiket ő hétpecsétesként őrizve adott tovább Matt-nek. Természetesen meglepődtem, amikor a főszerkesztő asszisztense felhívott, hogy mikor várnak a megbeszélésre, ahol a gyakorlatomhoz kapcsolódó információkat beszéljük meg.
 - A téli szünetben is kapsz feladatot, remélem teljesíteni fogod. - hangjából sütött a gőg, miszerint én egy gyakornok vagyok, ő pedig főszerkesztő. Bólintottam és vártam a továbbiakat. - Mullingar. Niall Horan. Remélem összetetted a képet.
 - Persze. - mindent pontosan jól értettem. A közelébe kell kerülnöm, és a lehető legtöbb információt összeszedni róla és a bandatársairól. Kabátom ujjába bújtattam karomat, vállamra akasztottam a táskámat, majd elköszönve a főnökömtől léptem ki a hideg, csípős téli délutánba. Önmagához híven New York utcáit ellepték az autók, motorok és a buszok, így egy óra múlva értem haza régi, de megbízható Bogarammal. A kicsi, piros autóval a feljáróra kanyarodtam, majd leállítottam a motort.
 - Kicsim, ébredj, nemsokára landolunk. - édesanyám hangja riasztott fel édes álmomból. Dublin fényei kialudtak, napkelte volt Európa ezen részén. Az autóban ülve csak egy gondolat járt a fejemben. Hogy kerülök én Niall Horan közelébe? Egyáltalán hol kell keresnem?
 - Min gondolkozol? - pillantott a visszapillantóba apa, amikor észrevette, mennyire szótlan vagyok.
 - Niall Horan közelébe kell kerülnöm. De hogy? - csattantam fel, mire anya lágy mosolyt küldött felém.
 - A szőkeség a szomszédban lakik. - megkönnyebbülten felsóhajtottam, de amikor pár perc múlva bekanyarodtunk az ismerős, bár rég nem látott utcába, a gyomrom összeugrott. Niall a házuk lépcsőjén állt, telefonját a fülénél tartotta és hangosan nevetett.