03. - Érzés

Sziasztok! (: Meg is hoztam a következő részt, ami remélem, tetszeni fog(:
Utólag is kellemes ünnepeket szeretnék kívánni, és sikerekben gazdag, boldog új esztendőt!

Jó olvasást!

xoxo Dorothy C.

A szex nem a legerősebb kötőanyag két ember között, a szerelem az.

 Néma csend telepedett az apró fülkére, csak Niall ideges szuszogása hallatszott. Nem értettem a pár másodperccel ezelőtti viselkedését. Szó nélkül lépkedtem a szobánk felé, miközben ő már telefonált.
 - Ja, holnapig itt ragadtunk. - dühösen túrt szőke tincsei közé, én pedig gyönyörködve néztem, amint a gyér napfény megcsillan haján. Azonnal magamra parancsoltam, hiszen alig ismerem, nem tetszhet. - Majd hívlak édes, szeretlek. - affektálta a telefonba, majd kuncogva zárta le a képernyőt. - Baj van?
 Gitározástól kemény ujjait arcomra simította, én pedig megráztam lehajtott fejem.
 - Azt leszámítva, hogy egy szupersztárral ragadtam egy hotelben, semmi. - ironizáltam. - De úgy tűnik, téged ez nem zavar. - utaltam arra, hogy elnyúlt az ágyon és bekapcsolta a tévét.
 - Hé! - pattant fel idegesen. - Attól függetlenül, hogy nem mutatom ki, még igenis zavar a körülmény, hogy nem a családommal vagyok, hanem egy elkényeztetett libával, akinek semmi sem jó, mindenért hisztizik.
 - Na álljon meg a menet, szépfiú! - léptem hozzá közelebb, talán egy fejnyi különbség lehetett magasságunk között. - Elkényeztetett liba lennék? Valóban? Ha így lenne, szerinted nem zavarna, hogy a tegnapi ruhád a fürdőszoba sarkába van begyűrve? Simán itt hagytad volna, ha én nem szedem össze. Egy liba megtenné ezt?
 - Igen, mert minden bizonnyal rajong értem. - vont vállat, kissé önimádónak tűnt és elszállt popsztárnak.
 - Jól figyelj! - böktem mellkasára, majd szemeibe néztem. - Te egy undorító tömeggyártmány vagy. Azt hiszed mindenki szeret, holott ez messze nem így van. Hidd el, vannak utálóid, ahogy mindenkinek. Nem vagy tökéletes, a hajad sem áll jól, mi több, a szemeid sem szépek. - tett felém egy lépést, mire hátraléptem. Egészen addig csinálta ezt, míg a falnak nem ütközött a hátam. Úgy gondoltam, ha pimasz leszek, majd visszavonulót fúj. - Egyáltalán nem akarom a kezeim közt érezni a formás feneked, sőt, meg sem akarlak csókolni. - eddig egyetlenegy fiú volt az életemben, mégpedig Chad. De amint Niall ujjai a derekamhoz értek, megremegtem. Remélem, nem vette észre a libabőrt a karomon.
 - Ó, ezt majd ezután mondd! - ajkai járomcsontomon simítottak végig, majd apró csókokat hagytak ott. Végigcsókolta nyakam kecses vonalát, kulcscsontomat, majd dekoltázsomra esett pillantása. Kezei derekamra siklottak, felsőmet így felcsúsztatva. - Hm.. - nyögte nyakamba, amikor már felfelé haladt. Néha meg-megszívta a bőrömet, de nem annyira, hogy nyomot hagyjon rajtam. A fülem mögé csókolt, mire térdeim megremegtek. Kétségkívül a kémia megvan köztünk. Ujjaim haját túrták, a tökéletes kreálmánynak vége lett. Egyik kezével combom alá nyúlt, így lábaim automatikusan fonódtak dereka köré. Fejem hátrabicsaklott puha, édes csókjai miatt. Lazán bekattintotta a zárat, majd az ágy felé cipelt. Ujjai belső combomra vándoroltak, mire újabb bizsergés tört rám. Finoman tett le az ágyra, fölém kúszva simított végig derekamon. Felsőm bizonyára zavarta, így óvatosan átbújtatta fejemen. Tekintete ismét dekoltázsomon időzött, majd végül rávetette ajkait. Halk nyögéseket hallattam, pedig minél inkább vissza akartam magam fogni.
 - Csak kérned kell, és leállok. - motyogta fülembe, de nekem eszemben sem volt megállítani őt. Annyira jól csinált mindent, érintései puhák, finomak voltak. Annak ellenére, hogy még nem csókolt meg, a lehető legjobban éreztem magam ebben a helyzetben. Ujjai hátamra vándoroltak, melltartóm kapcsát kipattintották és a babarózsaszín anyag már sehol sem volt. Kezei közé fogta mellemet, majd elengedte, és apró csókokkal borította be felsőtestem minden egyes pontját. Ujjaim még mindig szőke tincsei közt voltak, legfőképp akkor, amikor lentebb húzta farmeromat. Libidóm megkönnyebbülésért kiáltott, én pedig vele kiabáltam, hogy fogja be, élvezni akarom Niall érintéseit. - Régen voltam lánnyal, több hónapja legutóbb, ha nem állítasz le most, később nem tudok megállni. - pillantott rám, én pedig csak néztem kék szemeit. Kezével belső combomat kezdte simogatni az anyagon keresztül, mire megfeszült testem érintése nyomán. - Állíts le! - morogta, miközben orrával nyakamat bökdöste.
 - Nem foglak leállítani, Niall. - lihegtem gyengén. Majdnem elvesztettem az irányítást a testem fölött. Lovaglóülésben ült csípőmre, kezeimet fejem fölé szorította. Vágytól sötét szemekkel, kusza hajjal pillantott rám, amiből még inkább izgalomba jöttem. - Kérlek.
 - Mit szeretnél, Rose? - hangja gyengéd volt, mégis rekedtes. Fülemhez hajolt, végigcsókolta nyakamat, melleimet, hasamat, alhasamat.
 - Meg.. Meg akarlak érinteni. - nyögtem elfúló hangon, amikor hirtelen magára rántott. Most én ültem rajta lovaglóülésben, nálam volt az irányítás. Csillogó szemekkel várta, hogy mit teszek vele. Nyakához hajoltam, apró, kissé nedves csókokkal leptem el. Pólóját áthúztam fején, hogy jobban hozzáférjek kidolgozott felsőtestéhez. Mellkasától haladtam lefelé, apró puszikkal meglepve testét, majd végigcsókoltam a vékony szőrcsíkot, ami eltűnt az általam választott Calvin bokszer alatt.
 - Érints. - zihálta, én pedig tettem a dolgom. Lehúztam fekete farmerét, majd végigsimítottam bokszerén. Halkan felnyögött. Hosszú hajamból kihúzta a csatot, így loknijaim kétoldalt hullottak vállamra. Magam elé tartva Niall pólóját szálltam le róla, és az ablakhoz lépve húztam be a sötétítőt.
 - Kíváncsi szemek. - vontam vállat, amikor elé értem. Megragadta a kezem, én berántott az ágyba, amit én egy hangos nevetéssel összekötött visításban élveztem ki. - Lökött vagy. - erre a kijelentésemre közel hajolt arcomhoz, lágy csókot nyomva szám sarkába. Ujjai megtalálták belső combomat, mire felnyögtem.
 - Utolsó lehetőség, hogy visszatáncolj. Ha leveszem a bugyid, elszabadul a pokol. - kék szemei azt sugallták, hogy le álljak meg. Libidóm is ezért könyörgött, kielégítésre vágyott, ahogy én magam is. De nem adhattam neki oda magam. - Meg akarlak csókolni. - suttogta ajkaimra. Nem tétováztam, puha ajkaimat övéihez nyomtam. Forró mellkasunk összesimult, szinte éreztem, ahogy mindketten lüktetünk a vágytól. Sohasem voltam olyan lány, aki könnyen kapható volt. Nem is akartam ilyen lenni. Nem akartam olyanná válni, mint egykori barátnőm. Ajkai édesen becézgették enyémeket, nyelvével végigsimított alsó ajkamon, mire szám elnyílt. Nyelve utat tört magának, táncra hívta enyémet. Kezeim bokszerére tapadtak, mire számba nyögött. A következő pillanatban már arra eszméltem föl, hogy nincs rajtam a farmerem, Niall már szinte teljesen levetkőztetett. Csillogó szemekkel mért végig, majd fülemhez hajolva suttogott bele.
 - Gyönyörű vagy, Rosie. - gyengéden megharapta fülcimpámat, mire végigszaladt rajtam a borzongás. - Akarlak. Nem tudom visszafogni magam, Rose.
 - Akkor ne tedd. - kéjes hangon szóltam hozzá, mire csípőmnek lökte ágyékát. Vissza kellett fognom magam, nem tehettem ezt. Csak azért történik meg mindez, mert nincs jobb programunk. Újra összesimult alsó felünk. Épp elég volt az a pillanat is, hogy érezzem, mennyire vágyik rám. Jó érzéssel töltött el, hogy miattam érez így, engem akar. - Niall. - nyögtem fel, amikor bokszerénél matatott kezem. Pillantása rám siklott, értetlenül meredt szemeimbe.
 - Akarod, hogy megérintselek? - ujjai libidóm környékén jártak, hirtelen ugrott össze a gyomrom. - Fáj valami? - hogy is fájhatna, amikor még semmi sem történt köztünk?
 - Csak.. csak annyit szeretnék, hogy simogass. Ne legyen semmi, csak ez. - végigsimítottam nyakán, hátán, formás fenekén, majd vissza. Bólintott egyet, és teljesítette kérésemet.

 - Most könnyen kaphatónak gondolsz. - suttogtam, miközben fejemet mellkasának döntöttem.
 - Nem tűnsz annak. - kuncogott fel halkan, mire megráztam a fejem. - Vagy igen?
 - Niall, egy érintésedtől a karjaidba vetettem magam. Akartalak, még most is akarlak. De nem akarom később azt érezni, hogy csak egy kellék voltam számodra. Egy jó lehetőség, amit kihasználtál. - sóhajtottam fel, mire Niall apró csókot hintett homlokomra.
 - Úgy ismersz? - vonta fel szemöldökét, amit csak félszemmel láttam. Édes mosolyt küldött felém, mire kínosan felnevettem.
 - Nem is ismerjük egymást. - suttogtam. Óvatosan maga alá fordított, lábát átvetette lábát csípőmön. Arcomhoz hajolt, kék szemei rabul ejtettek.
 - Akkor ismerkedjünk. - ajkait enyémekhez nyomta, keze ismét pólóm alá vándorolt, érintése nyomán kirázott a hideg. - Rose.. - nyögte nyakamba, amikor körmömet végighúztam meztelen hátán. - Nem akarok vigaszdíj lenni számodra. - húzódott el tőlem, miután lehúzta rólam a pólómat.
 - Miért lennél? - simítottam nyakára kezemet, hogy közelebb húzhassam magamhoz. Amolyan te-is-jól-tudod nézéssel méregetett, mire füléhez hajoltam. - Chad a múlté. Túl kell lépnem rajta.
 - Akarsz engem? - dorombolt fülembe.
 - Akarlak. - nyögtem, majd a pólómért nyúltam. - De nem ma.

02. - Kinnegad

Sziasztok! (:

Meghoztam a következő részt, remélem elnyeri a tetszéseteket! (:

Jó olvasást! 

xoxo Dorothy C.

A féltékenység együtt születik a szerelemmel, de nem mindig múlik el vele együtt. - Niall Horan

Rákanyarodtunk a főútra, a zene halkan szólt az autóban.
 - Tessék. - nyomtam kezébe a szatyrot. Kiemelt egy melltartót, egy csipkés franciabugyit és egy lenge pólót.
 - Remélem, nem nekem vetted ezeket. - nevetett fel, mire kikaptam kezéből az említett ruhadarabokat.
 - El a mancsokkal! - a hátsó ülésekre dobtam a nemrég vásárolt ruhadarabokat.
 - Honnan tudtad a méretem? - mutatta fel a fehér bokszert. Valójában fogalmam sem volt afelől, mi a mérete. - Csak nem egy rajongóval van dolgom?
 - Gáz, mert nem vagyok a rajongód. - vetettem oda foghegyről, mire színpadiasan a szívéhez kapott.
 - Nem szereted a zenénket? - kérdezte. Megráztam a fejem.
 - A zenétek jó, csak értetek nem rajongok annyira. - vontam vállat. - Oké, hogy helyesek vagytok, meg jó a hajatok, de ennyi.
 - Húsz perc múlva a hotelnél vagyunk. - sértődöttet játszva lépett a gázpedálra, én pedig hangosan felnevettem. Rettentő aranyos volt, ahogy durcás fejet vág, és törölgeti a nemlétező könnyeit.
 - Niall, kérlek. - nyögtem, amikor még pár perc után sem szólt hozzám. Mindent kipróbáltam, már csak egy dolog maradt a tarsolyomban. Jobb kezemet óvatosan combjára simítottam, érintésemre összerándult. Lepillantott kezemre, amik egyre feljebb haladtak farmerének anyagán. Körmeimmel végigsimítottam térdétől a combja közepéig, ekkor a fékre lépett, lassítani kezdett. Egy szót sem szólt, és én sem. Mindketten tudtuk, mit vált ki érintésem Niall-ből.
 - Jó, hozzád szólok, csak hagyd abba. - az ablaktörlőt bekapcsolta, hogy kilásson a szélvédőre záporozó esőcseppek tengeréből. Hangja elfojtott volt, mintha épp kirobbanni készült volna. A hotel mélygarázsában állt meg egy eldugott sarokban, majd hátranyúlt a melltartómért és a bugyimért, amit a szatyorba tett. Kiszálltunk a kocsiból, de amint becsukta az ajtót, elfordult és a lift felé sietett.
 - Niall? - léptem mellé, mire hátat fordított nekem. - Baj van?
 - Szerinted? - pár órája vagyunk együtt, de máris elegem van a hangulatingadozásaiból. Hol kedves, aranyos, hol pedig bunkó.
 - Bocs, hogy megkérdeztem. - sarkon fordultam, majd a lépcső felé vettem az irányt. Niall csattogott utánam, majd a recepcióhoz érve kért egy szobát.
 - Uram, csak franciaágyas szobánk van szabadon. Megfelel? - tekintete Niall és köztem ugrált, én pedig kellettlenül válaszoltam Niall helyett is.
 - Igen, persze. - a hölgyike átnyújtotta a szobakulcsot, kikaptam a kezéből és a lifthez léptem. Niall állt meg mögöttem, ajkai fülemet súrolták.
 - Hosszú éjszakánk lesz. - suttogta fülembe, rajtam pedig végigszaladt a hideg. Mire célozhatott ezzel a kijelentésével? Egyáltalán miért csinálta? A 112-es szobába belépve egyenesen az ágyra dobtam le magam. Niall a függönyt összehúzta, az ajtó zárját bekattintotta, így elzárva magunkat a külvilágtól. - Fürödj meg.
 - Itt sem vagyok. - a pólót és egy bugyit kikaptam a szatyorból, majd a fürdőszobába siettem. A tükörbe nézve szembe találtam magam kócos hajammal, ami most inkább hasonlított egy szénakazalhoz, mintsem egy ápolt hajhoz. A zuhanykabinba léptem és élveztem, ahogy a meleg víz átjárja minden porcikámat. Pár perc múlva felfrissülten léptem ki a kabinból, megtörölköztem, majd belebújtattam testem a magammal hozott ruhadarabokba. Amint kiléptem az ajtón, Niall csattogott be mellettem a párás légtérbe. Egyenesen az ágyba vetődtem, majd kihalásztam farmerem zsebéből a mobilomat. Legalább nyolc nem fogadott hívásom volt, kismillió sms-em, mind anyától érkezett. Azonnal a zöld telefonra nyomtam, pár pillanat után anya idegesen szólt bele.
 - Rose, mégis hol a csudában vagy? - csattant fel. Egyke vagyok, ráadásul lány, mindig is féltettek.
 - Nyugi, Kinnegad-ban vagyok.. - folytatni sem tudtam, mert közbeszólt.
 - Hogy hol? - hangja erős volt, olyan decibellel kiáltott a telefonba, hogy el kellett tartanom a fülemtől. Megköszörültem a torkom, majd folytattam.
 - Niall-el vagyok itt. A fotósok miatt nem tudtunk hazamenni, de holnap már megpróbálunk hazamenni. Egy hotelben vagyunk. - számoltam be neki a fejleményekről, nem mintha nem tudott volna róla, hiszen Maura valószínűleg elújságolta neki a híreket. Bontottuk a vonalat éppen akkor, amikor kísérőm lépett ki a fürdőszobából. - Csak hogy tudd, anya kibukott. Valószínűleg életem végéig szobafogságot kapok.
 - Bár már nagykorú vagy, akkor is helyesnek találom a dolgot. - mosolygott rám, mire hátravetődtem az ágyban. Niall lekapcsolta a villanyt, így csak az adott némi fényt, ami az éjjeliszekrényeinken volt. - Mesélj magadról. - fordult felém. Mindketten oldalunkon feküdtünk, egymást fixíroztuk. Kék szemei kíváncsian fürkészték napbarnított bőröm. Sosem láttam még ennél szebb szemeket, de nem is igazán néztem rá más fiúra Chad-en kívül. Na, persze nem mintha nem loholtak volna utánam a srácok a gimiben, de próbáltam minden figyelmemet a tanulásra szentelni. Ez egészen addig működött, míg Chad be nem lépett az életembe. Azonnal belehabarodtam, alig veszekedtünk, meglepett ajándékokkal, amit díjaztam. Neki adtam magam, teljesen, minden értelemben első volt számomra. Első csók, első barátnál alvás, első együttlét, első romantikus nyaralás. Már az összeköltözésen gondolkoztunk, amikor kiderült, hogy elköltöznek.
 Már legalább két órája beszéltünk az életünkről egymásnak, voltak pillanatok, amikor Niall végigsimított arcomon. Ujjai néha nyakamra vándoroltak, talán a csípőmnél is motoztak, de ennél többet nem tett.
 Az éjszaka folyamán hallottam, amint rendőrautók szirénázva száguldanak el a hotel előtt, de nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet. Egészen másnap késő délutánig. A portához érve éppen ki akartunk jelentkezni, hogy hazainduljunk, amikor a recepciónál álló srác megállított minket.
 - Mullingar és Kinnegad közti utat lezárták bombariadó miatt. Egész napos rendelet, senki nem hagyhatja el a várost. - Niall kissé dühösen, de elfogadta a tényt, miszerint ma sem láthatja a családját és még egy éjjelt el kell töltenie velem. A mellettem álló srác szomorúan fogott kézen és húzott a lift felé. A recepciós fiú feltűnően méregetett, majd megszólított. - Jake vagyok, nem lenne kedved ma este egy vacsihoz? - nem kertelt, egyenesen a közepébe vágott. - Feltéve, ha a szőke srác nem a barátod.
 - Rose vagyok, és le.. - mondatomat nem tudtam befejezni, mert egy erős kéz rántott maga mellé.
 - Nem megy el veled randira ma este. - Niall erős hangja kúszott hallójáratomba, teljesen megtörve az általam elképzelt randi illúzióját. Elképzeltem, hogy a barna hajú fiú egy szál vörös rózsával vár itt lent, majd egy kocsiba ülve visz el egy puccos étterembe, ahol megismerkedünk, elkéri a számom és még párszor megejtünk egy ilyen találkát. Csak éppen a kísérőm közbeszólt.
 - Haver, nem téged kérdeztelek. - bunkón, lenézőn szólt Niall-hez, akinek több sem kellett.
 - Rose amúgy is a barátnőm, rég elveszett ügyről beszélünk. Köszöni a meghívást, de most mi felmegyünk. - ujjait enyémekbe fűzte, majd felszegett fejjel távozott a vita színteréről. Mielőtt a lift ajtaja becsukódott volna, Niall közelebb hajolt és apró puszit nyomott szám sarkába, ami távolról kimondottan csóknak tűnt. Kék szemeibe néztem, melyek megbánást tükröztek. Niall ajkai elnyíltak, majd szavakat kezdtek formálni.
 - Bocsáss meg.

01. - Jégpálya

Sziasztok! (:

Meghoztam az első részt, remélem elnyeri majd a tetszéseteket! (:

Jó olvasást!

xoxo Dorothy C.

A szeretet a világ legerősebb fegyvere a jó érdekében. Még a leghidegebb tél jegét is képes felolvasztani és tavaszi virágba borítani a házasságot.

 A bőröndöket bepakoltuk az aprócska házunkba, ami pontosan ilyen alkalmakra volt fenntartva. A ház falai átfagytak, hideg volt odabent. Apa a kertben lévő kuckóhoz szaladt, amiben farönkök voltak elrejtve a kíváncsi tekintetek elől. A kandallóba tett pár darabot a behozott rönkök közül, majd meggyújtotta. Anya eközben a termosztátot természetesen feltekerte, így a csövekben folyt a forróvíz, hogy minél hamarabb felmelegítse a kihűlt épületet. Pár óra múlva már elég volt egy cicanadrág és egy vékonyka pulcsi is, hiszen a házat teljesen átjárta a meleg. A szobám ablakában ültem, ahonnan tökéletes rálátásom nyílt a szomszéd ház egyik szobájára. Egy alak suhant el az ablak előtt, majd követte egy másik. Az utóbbinak hosszú, szőke haja volt, karcsú alkatát minden lány megirigyelte volna. Csalódottan firkálgattam a naplómba mindenféle vonalat. Letörtségem oka egy pár hete véget érő kapcsolat volt. Három éve voltunk együtt a barátommal, de nem vitt rá a lélek, hogy elköltözzem velük Dél-Amerikába. Szerettem, mert tényleg szerettem, de még nem voltam rá kész, hogy magam mögött hagyjam az életem, és egy újat kezdjek. Még nem.

 Másnap vacsora után a táskámból előkaptam a cigisdobozom és az öngyújtómat, majd leültem a lépcsőre helyezett párnára. Fő a biztonság. Elmerengtem. Hogyan kell egy világsztár közelébe férkőzni? Mit kell neki mondani és hogyan kell viselkedni vele? Az egy másik történet, hogy amíg a nagyiék itt éltek Mullingar-ben, és jöttünk látogatóba, mindig találkoztunk Niall-el. De gyerekek voltunk, talán tizenkét-tizenhárom évesek.

Az ajtó kinyílt, a szomszéd házból pedig a tegnap látott szőke lány lépett ki, mögötte szorosan Niall. Gyalog indultak el valamerre, de még akkor is hallottam nevetésüket, amikor kifordultak az utcából.
 - Rose, gyere be, megfázol! - szólt ki anya a konyha ablakán. Hangját megszűrte a nyílászáró, így csak tompán, elfojtva ütötte meg fülemet dallamos hangja. Egy apró mosolyt küldtem felé, mire nem tetszőn megrázta a fejét. Fáztam, igazából semmi kedvem nem volt itt lenni, de meg kellett várnom a szőke szépfiút, de anya bepaterolt, így esélyem sem nyílt rá, hogy beszéljek vele. 

 Az óra mutatója már a tizenegyesen is jóval túlhaladt, így halkan, szinte lopakodó üzemmódba váltva slattyogtam az ajtó felé. A cigisdobozból kivettem egy szálat, majd a lépcsőre leülve gyújtottam meg. A hó ismét szállingózni kezdett, ma már legalább negyedjére, így arra engedtem következtetni, hogy fehér karácsonyunk lesz. Szenteste volt, így a szomszéd gyerekek egész este hóembert építettek, csizmákat súroltak és jól viselkedtek, hogy a Télapótól kapjanak ajándékot. De így éjfélhez közeledve a házak elcsendesedtek, a gyerekzsivaj alábbhagyott, mindössze az éjféli harangszó rázta fel a környéket. A tuják mögül beszédet hallottam, így már volt mire koncentrálnom. Pár másodperc múlva Niall alakja jelent meg. Szőke haja kuszán meredezett az ég felé, nem úgy, mint amikor eljött otthonról.
 - Boldog szülinapot, haver. - kiáltotta a telefonba, ami a csendes, kihaltnak tűnt utcán visszhangzott. Észrevett engem, amint a lépcsőn szorongatom a félig elszívott cigimet, így intett egyet. Tovább magyarázott a telefonba egy Hannah nevű lányról, akivel nagyon jól érezte magát az este folyamán. Vékony alakja eltűnt a szemem elől, és én csak ekkor vettem észre, hogy mindvégig őt figyeltem, így a cigim teljesen elégett. Elnyomtam a csikket a hamutartóban, majd a házba siettem. Apró testem átfagyott a kinti hidegtől, így a kandalló elé ültem, hogy felmelegedjek. Anya valószínűleg azt hihette, hogy még mindig a Chaddel való szakításom miatt ültem odakint, így amikor a kandalló elé ültem ő is helyet foglalt mellettem.
 - Mesélj, kincsem. - a pattogó tüzet nézte, majd pillantása a karácsonyfára siklott, amit pár órája állítottunk fel. Színes fényfüzért aggattunk rá, ami egész éjszaka világított. Megráztam a fejem.
 - Nincs miről. - mosolyogtam anyura, aki amolyan ismerlek-már-elég-jól-nem-tudsz-átverni nézéssel fürkészett. - Tényleg nincs. Chad és én szakítottunk, túl vagyok rajta. - egyáltalán nem voltam túl rajta. Hiányzott, hogy hozzábújjak, hiányzott a szuszogása, hogy éjszaka horkol, hiányzott az érintése, ő maga is hiányzott.
 - Mikor beszéltetek utoljára? - érdeklődött, mire kifejtettem, hogy amióta elköltöztek, minden kapcsolatot megszakított velem. Elérhetetlenné tette számomra magát, kizárva egykori barátnőjét új életéből. Nem beszéltünk egy szót sem, egy sms-t sem írt, hogy megérkezett volna Brazíliába. - Én sajnálom, kincsem, de így a legjobb.
 - Nem kell sajnálni. Így kellett történnie, ennyi. - ásítottam nagyot. - Megyek aludni. Jó éjt, anyu. - nyomtam puszit homlokára, majd az emeltre siettem. Szobaajtómat becsuktam magam mögött, majd az ágyamba vetődtem.
 Huszonhatodikát írtunk. A napfény megpróbált áttörni a sűrű felhőkön, a szél az arcomba fújta a havat, amint a hozzánk legközelebbi parkban sétálgattam. Kezemben a korcsolyám, eredetileg a közeli tóhoz indultam, ami ilyenkor mindig be volt fagyva, így tökéletesen alkalmas volt egy kis korcsolyázásra. Karomat összefontam magam előtt, hogy megvédjem testem a hidegtől. A tóhoz közeledve kiáltást hallottam hátam mögül.
 - Várj! - egy autó állt a fiú mögött, akit először nem ismertem meg. Mikor közelebb ért hozzám, akkor tudatosult bennem, hogy éppen Niall-t várom. - Szia. - fékezett le mellettem. Kezében a jégkorcsolyája függött. - Niall Horan. - nyújtotta kezét.
 - Hello. - nyögtem ki, majd megráztam felém nyújtott kezét. Meleg volt és puha, bár a mutatóujján a bőr megkeményedett a gitározástól. Rosszul esett, hogy nem ismert fel, de miért is emlékezne rám? - Rosemary Moore.
 - Mit keresel errefelé? - érdeklődött, miközben folytattam utamat a tó felé. Meglóbáltam a kezemben lévő korcsolyát.
 - Korizni indultam. - mosolyogtam rá. Útközben mindig feldobott egy témát, én pedig tervemhez hűen eljátszottam, hogy nem szeretem őket, így még több információt tudtam kifacsarni a tinibálványból.
 - De jó itthon lenni. - sóhajtott fel, amikor a korcsolyáinkat húztuk a lábunkra. Egymást támogatva lépkedtünk a jégre, ami jól befagyott, így nem féltünk, hogy esetleg megreped alattunk, mi pedig a jeges vízbe esünk. Nem is ismertük egymást, ennek ellenére úgy fogócskáztunk a a befagyott tó jegén, mintha gyerekkorunk óta elválaszthatatlanok lennénk és napi rendszerességgel beszélnénk. Ha az egyikőnk elesett, a másik felkacagott, de természetesen segített neki felállni. Kezdett sötétedni, így a korcsolyáinkat levettük elfáradt lábunkról és hazaindultunk.
 - Hazaviszlek. - jelentette ki Niall, amikor a kocsijához értünk.
 - Nem kell, jobb szeretek gyalogolni. - suhantam el mellette, de megragadta a karom és maga felé fordított.
 - Az út végénél fotósok várnak. Te sem akarod, hogy faggatózni kezdjenek. - igazából szerettem volna mihamarabb túlesni azon, hogy kiadjak mindent Niall-ről. Nem akartam emberek magánéletében turkálni, én nem erre vállalkoztam. Eredetileg én egy olyan személy voltam az újságnál, aki a divatról ír, könyvekről, miegyébről. Sohasem akartam már életét feltúrni.
 - Ha a kocsidba ülök, csak még jobban felturbózzák a dolgot. Azt meg te nem akarod, igaz? - karom kirántottam szorításából, de amikor az út végén megláttam a rengeteg fotóst a kamerájukkal, megtorpantam.
 - Inkább beülsz, igaz? - gurult mellém terepjárójával, én pedig bepattantam mellé. Telefonja megcsörrent a zsebében, amit gyorsan fel is vett. - Anyu? - szólt bele. Arca eltorzult, majd hirtelen düh ült ki rá. - Velem van Rose. - hümmögött néhányat, majd bontotta a vonalat.
 - Mi a baj? - kérdeztem, amikor a hátsóülés rejtett tartójából előhúzott egy sapkát, egy napszemüveget és egy kapucnis felsőt. Kezembe nyomta a pulcsit és a napszemüveget. Lehúztam magamról a kabátomat, majd felvettem a szürke pulcsit.
 - Hajtsd fel a kapucnit. - adta ki az utasítást, én pedig teljesítettem. - A napszemüveget is.
 - Este van. - akadtam fent kérésén. Felvette a sapkát, amit pár perccel ezelőtt vett le, majd elindult az eddig járó motorral álló autóval.
 - Vakít a hó. - adta rá a magyarázatot, én pedig tehetetlenül felkuncogtam. - Ne nevess, mert ma este nem alszol otthon.
 - Hogy mi? - csattantam fel. - Vigyél haza!
 - Az utcát ellepték a fotósok, ha hazamegyünk, meglátnak, és napokig ott várakoznának, hogy egy-két képet készíthessenek rólam, esetlegesen rólad is. - lassan közeledtünk a fotósok felé, akik már több méterről kattingatni kezdtek. - Húzd le a fejed. - csináltam, amit kért. Óvatosan kanyarodott ki a csúszós útra, majd amikor kellő távolságra értünk a piócáktól, levette a sapkát.
 - Miért ne vihetnél haza? Tegyél ki az utca előtt, hazagyalogolok. - akadékoskodtam. Nekem mi közöm van hozzá? Semmi. Én csak egy újságíró-gyakornok vagyok, akinek a főnöke egy jó, szaftos cikkre pályázik.
 - Mindenhol ott vannak. - tekintetét az úton tartotta, egy pillanatra sem emelte rám. - Nem értheted.
 - Nem is akarom megérteni. Csak haza akarok menni. - fakadtam ki. Elegem volt Matt idióta megbízatásából, én csak pihenni akartam a szünetem alatt.
 - Reggelig velem vagy. Anya elintézi, hogy elhúzzanak. Legalábbis megpróbálja. - az utolsó szavakat csak suttogta, de így is tisztán hallottam. Már meg sem mertem kérdezni, miért nem hívják a rendőrséget. Gondolom volt már sokszor ilyen problémájuk. - Csak egy nyugis hetet akartam.
 - Öt nap múlva szilveszter, amit a szüleimmel akartam tölteni. Három éve nem voltunk sehol, itt lett volna az alkalom. - mindkettőnknek voltak problémái, és a legnagyobb az volt, hogy nem tudunk a családunkkal lenni.
 - Hannah-val találkoztunk volna ma este. - csalódottan nyögött fel.
 - Sajnálom. - csúszott ki ajkaim közt. Csillogó tekintetét rám emelte, csalódottság és szomorúság csillogott szemeiben. - Hol alszunk? - tettem fel a számomra legfontosabb kérdést.
 - Egy közeli kisvárosban. Kinnegad-ban van egy hotel, ha neked az megfelel, akkor oda megyünk. - vont vállat, majd a négyes főútra kanyarodott. Ezek szerint ő már eldöntötte, mi lesz a sorsunk.
 - De nincs nálam semmi. Ruha, iratok. - nem szólt semmit, csak akkor, amikor már átértünk Kinnegad-ba. Kezembe nyomta a hitelkártyáját, majd megszólalt.
 - Mindkettőnknek vegyél ruhát. - mosolygott rám kedvesen, majd hozzátette. - Ne órákig, hiszen pár perc múlva valaki leadja a drótot, hogy itt vagyunk, és az összes közelben lévő fotós idejön. - bólintottam, majd kipattantam a kocsiból. Sosem hallottam még a boltról, ahová beléptem. Úgy gondoltam, nekem nehezebb lesz választani ruhát, így először a férfi részlegre siettem. Lekaptam két Calvin Klein bokszert a polcról, ugyanennyi pár zoknit, majd a pólókhoz csattogtam. Milyen pólókat szerethet Niall? Mivel tél van, így sosem láttam még lengén öltözve, ezért a megérzésemre hagyatkoztam. Három feliratos pólót leemeltem a fogasról, ugyanígy két ülepes, fekete farmert is a kosárba tettem. Az órámra pillantva állapítottam meg, hogy csupán tíz percet vett igénybe Niall öltözetének kiválasztása. A női részlegen valamennyivel jártasabb voltam, hiszen nagyjából minden ugyanúgy volt elrendezve az ilyen boltokban. Pár darab fehérnemű, két farmer, három felső és egy dzseki. Fizettem, majd visszasiettem a kocsihoz, de halkan szálltam be, hiszen Niall telefonált.
 - Holnap reggel mehetünk is vissza. - mosolygott rám, majd a gázra lépett és már száguldottunk is Kinnegad felé.