08. - A cikk, és annak következményei

Sziasztok! (:

Itt is a következő rész. Sok minden megváltozik, legfőképp Rosie jövője.
Sajnálom, hogy a múlt héten nem hoztam a részt, de ha igény van rá, ma este vagy holnap hozok rész kárpótlásul. 

Jó olvasást! (:

xoxo Dorothy C.

Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire tud hiányozni valaki. Konkrétan fájt. Én nem tudom, hogy ilyenkor mi a jobb. Nem látni és úgy szenvedni, vagy látni, tudva azt, hogy pokoli messze van.

Fél év telt el azóta, hogy Niall-el találkoztam. Próbáltunk minden nap beszélni, bármilyen formában. Az üzenetek nem ritkultak, néha meglepett egy-egy ajándékkal, én pedig el voltam ragadtatva. Nagyon hiányzott, még akkor is rá gondoltam, ha cikkeket írtam, ha olvastam, ha fürödtem, vagy ha csak teázgattam.
 Matt ismét a cikkemet olvasta. Most kérte, hogy írjam meg a szőke szerelmemről a hazugságokat. Néma csendben ült, néha hümmögött egyet, és ezt frusztrált. Legalább megszólalt volna!
 - Jó. Küldd el Amandának. A hét végén meglátjuk, mennyire tetszik az olvasóknak. Mehetsz. - visszanyújtotta a papírt és kitessékelt az ajtón. Csak neki volt szokása, hogy nyomtatott példányt fogad el.
 - Kopognék, de nincs ajtód. - szóltam Amandához, aki a laptopja mögött pötyögött. A hosszú, vörös hajú nő az egyik legkedvesebb személy volt az egész irodában. Hozzá bármilyen bajjal fordulhattam, mindig segített megoldani a problémáimat.
 - Mr. Seggfej tegnapelőtt behisztizett és becsapta maga mögött. Kitört belőle az üveg. - fel sem pillantott a monitor mögül, úgy beszélt hozzám. - Azonnal befejezem, és beszélhetünk.
 - Csak a cikkemet hoztam. - nyújtottam felé a pendrive-t. Letettem a passtartójára, majd kisétáltam az ajtó nélküli irodából. A telefonom rezegni kezdett a farzsebemben. A képernyőn Niall neve villogott, miszerint sms-t kaptam tőle. Beléptem az apró szobába, ahol egy férfi állt baseball sapkában. A telefonom kijelzőjére pillantottam.

 Azt hiszem, nálad éppen dél van, szóval jó étvágyat. xx Niall

 - Hello. - köszöntem a férfinak, aki meglepetten nézett rám.
 - Rosie Moore? - kérdezte bizonytalanul. Biztos még gyakornok. Bólintottam, ő pedig felém nyújtotta a kezében lógó papírtasakot. - A párja küldi Önnek.
 - Köszönöm. - vettem át tőle, ő pedig egy biccentés kíséretében elvonult. Kinyitottam a tasak száját és abban a pillanatban elmosolyodtam. Egy csokis fánk volt benne kávéval és egy mogyorókrémes szendvics, a csomagolásán egy nyomtatott cetlivel.

 Jó étvágyat hozzá, bébi. Bár lehet, hogy hozzám nagyobb étvágyad lenne, nemde? Hat hónapja és tizenkét napja láttalak személyesen utoljára. Ma este hatkor hívlak. Szeretlek. Niall

Előkaptam a telefonom és pötyögni kezdtem rajta.

 Jobban kívánlak, mint a csokis fánkot, ami nagy szó. A csokis fánknál csak egy valakit imádok jobban. Téged. Szeretlek.

 A nap további részében Matt-nek rohangáltam kávéért, intéztem az e heti szabadságát, az elkészült cikkeket vittem Amandának és elugrottam a postára.
 Este hatóra után pár perccel a laptopom zenélni kezdett, én pedig a fakanalat a mosogatóba dobva, átugorva az öreg macskámon rohantam, hogy fogadhassam Niall hívását. Szőke haja most vizesen tapadt homlokára, felsőtestét nem fedte semmi, csípőjén pedig kedvenc melegítőnadrágja lógott.
 - Hello, bébi! - köszöntött mosolyogva. A háttérben elsuhant egy alak, ha nem csal a szemem, akkor meztelen volt. - Harry, kérlek! - rázta nevetve a fejét, majd bocsánatot kért tőlem a fiú miatt.
 - Köszönöm az ebédet. Hogy intézted el? - halványan elmosolyodott, majd elmesélte, hogy mi történt vele tegnap és ma délelőtt, hiszen ott még csak dél volt. Alig pár perce beszéltünk, amikor a menedzserük - valószínűleg Paul - nyitott be az ajtón.
 - Srácok, negyed óra múlva kezdünk. - tekintetét végigfuttatta a fiúkon, pillantása Niall-re szegődött. - Te miért nem vagy még kész?
 - Én.. öt perc és kész vagyok. - nyögte be gyorsan. - Szóljatok Lou-nak, hogy azonnal szükségem van rá.
 - Niall? - bizonytalanul szólítottam meg. Ideges tekintetét rám szegezte a képernyőn keresztül.
 - Sajnálom, Rosie. Mennem kell. Amint tudlak, hívlak. Szeretlek. - csókot küldött, én pedig az ajkaimra helyeztem.
 - Sok sikert! - integettem neki a kamerába, majd bontottam a vonalat.

 Péntek reggel Matt fújtatva rontott be az irodámba. Szemei szikrákat szórtak, lábai felém repítették. Lecsapta elém a legújabb Days számot, majd elég diszkréten megkérdezte, hogy mi ez a szar?

 - Nem tudom, miről beszélsz, Matt.
 - Nyisd ki és olvasd el a cikkedet. Mi nem ebben állapodtunk meg! - szinte üvöltött velem. Szemem sarkából láttam, hogy az egyik legújabb tanonc kikukkant boxának fala mögül. Végigfutottam a szövegen, ami egyáltalán nem a megbeszélt volt. Tele helyesírási hibákkal, elírásokkal, és.. Ez nem az én cikkem.
 - Matt, én.. - szóhoz sem jutottam. Ami megjelent az újságban, az nem az, amit én írtam. Hogy írnék magamról egyes szám első személyben?
 - Hogy a francba történt ez? - csattant fel. A billentyűk csattogása mellett erős, férfias hangja acélként hasította a levegőt.
 - Ezt nem én írtam. Én leadtam Amandának, még akkor, amikor beszéltünk. - pattantam fel a székemből és az említett nő irodája felé indultam. - Kopp-kopp. - imitáltam kopogást, mert még most sem volt ajtaja.
 - Mondd! - mosolygott rám kedvesen, de amint meglátta Matt-et mögöttem, arca elkomorult.
 - Kurvára nem azt a cikket tetted bele az újságba, amit Rosemary letett az asztalodra. - a főszerkesztőnk sűrűn káromkodott, meg sem lepődtünk rajta.
 - Én erről másoltam át a cikket. - emelt fel egy fekete pendrive-t, ami nem az enyém volt.
 - Nekem sötétkék van. - sóhajtottam nagyot és ekkor rájöttem, hogy valaki keresztbe akart nekem tenni. Ki az, aki ennyire nem akar a cégnél látni? Gondolataimat félbeszakította Matt telefoncsörgése.
 - Hallo? - szólt bele erőteljesen, de hangja ellágyult, amikor megtudta, ki hívta.
 - Bocsi. - tátogta Amanda. Megráztam a fejem, hogy semmi probléma. Valamiért így kellett alakulnia a dolgoknak. Matt elvárt tőlem valamit, én pedig nem teljesítettem. Könnyeimmel küszködve suhantam el telefonáló főnököm mellett, aki üveges tekintettel bámult maga elé.
 - Ő az egyik legjobb, annak ellenére, hogy ezt elszúrta. - csak ezt az egyetlen mondatát hallottam, mielőtt becsaptam volna magam mögött a mosdó ajtaját. A mosdókagylóra támaszkodva pillantottam a tükörbe. Elszúrtad, Rose. Vége. Belső istennőm fejbe kólintott a gondolataim miatt. Nem tudom, mióta lehettem odabent, de Matt hangját hallottam kintről.
 - Ki kéne jönnöd, beszélnünk kell. - nyugodtnak tűnt, mégis volt valami a hangjában. Már-már kedvesen szólt hozzám.
 - Oké, ki vagyok rúgva, felfogtam anélkül is, ha mondanád. - szipogtam, majd megmostam az arcom egy kis hideg vízzel, hogy felfrissüljek.
 - Lényegében ki, de ez nem minden. Egy másik cég átvett, hogy a gyakornokait tanítsd. - szemeim felcsillantak, és kinyitottam az ajtót.
 - De itt csak gyakornok voltam. Nem taníthatok be másokat. - próbáltam tisztázni a dolgokat, de ő megrázta a fejét. Annyira kusza volt az egész.
 - Rose. Fél éve rendesen keresel, de nem mondhattam el. A szüleiddel megállapodtunk abban, hogyha valaki felfigyel rád fél éven belül, akkor mész, de ha nem így történne, akkor elmondjuk neked. Nos, felfigyeltek rád. Tessék. - mosolygott rám, átnyújtotta a fél évi fizetésemről a csekket és egy repülőjegyet. Az a valaki, aki keresztbe akart nekem tenni, rosszul járt. Alig jutottam szóhoz, aztán végül ki tudtam nyögni.
 - London?

07. - Nem búcsúzom, hiszen még találkozunk..

Sziasztok!:))

Itt is a legújabb rész, remélem, elnyeri a tetszéseteket és a továbbiakban nem okozok majd csalódást!:))

Jó olvasást!

xoxo Dorothy C.

Elmúlik. A jó mindig elmúlik. De használjuk ki azt az időt,amit még együtt tölthetünk, mert ezek a pillanatok mindennél többet érnek.

 Mullingar nem arról híres, hogy hatalmas szilveszteri ünnepséget szervez, ahol mindenki eszméletvesztésig issza magát. Ez a kisváros csupán zenélget egész éjjel, városi bandák játszanak, éjfélkor egy kisebb tűzijáték, majd a fiataloknak tovább folytatódik a buli. A karácsonyi hangulatot a hó, a forralt bor és a kalácsok édes illata adta meg. Niall és én összebújva szlalomoztunk a tömegben, mígnem elértünk az apró jégkorcsolya-pályáig, ahol nem sokan voltak, így az ott álló lány beengedett minket. Eszembe jutott az alig egy hete történő korcsolyázásunk, amikor még csak két ember voltunk, akik jót hülyéskedtek.
Mára már két szerelmes fiatal vagyunk, akiknek ennyi volt megírva. Egy hetet kaptunk, nem többet. Egy hét alatt szinte mindent megtudtam erről a szupersztárról, bár nem biztos, hogy Matt erre számít. Egy odaadó, szeretetre méltó és hihetetlenül szerethető fiút ismertem meg, de bizonyára a főnököm nem olyan cikkre számít, amiben ömlengek róla.
 - Mi a baj? - állított meg pár kör után valószínűleg azért, mert elmerültem a gondolataim tengerében.
 - Csak.. elgondolkodtam. - vontam vállat. Kezei közé fogta enyémeket, majd ajkaihoz emelte. Egyikőnk sem viselt kesztyűt, pedig volt nálam. Meleg lehelete némileg felmelegítette lefagyott kezeimet.
 - Miről? - érdeklődött. Imádtam benne, hogy még akkor is megkérdezte, hogy mi a bajom, amikor talán nem is érdekelte.
 - Arról, hogy mi lesz ezután velünk?! Te repülsz Londonba, ki tudja, mikor kerülsz ismét Amerikába. Én holnap visszarepülök New York-ba. - fakadtam ki. - Hogy fogunk találkozni? - aztán hirtelen belém csapott a felismerés. Eddig erről egy szót sem ejtett, valószínűleg azért, mert nem is akarta velem ezek után tartani a kapcsolatot. - Niall, te ugye...?
 - Nem akarom, hogy vége legyen. - biztosított akarata felől. - Megoldjuk a találkozást.
 - Egy tenger áll közénk, Niall. - halt el a hangom.
 - De most nem. - mosolygott rám halványan. - Itt vagyok veled, te pedig velem. Együtt vagyunk, és nem érdekel most más.
 - Találkoznod kellett volna Hannah-val. Elhanyagoltad miattam.
 - Veled akartam lenni. Holnap éjjel visszarepülsz a világ másik végére... - függőben hagyta a mondatot, valószínűleg azért, mert látta végigszaladni arcomon a könnyeim. - Ne sírj! Minden nap beszélni fogunk, oké, Rose?
 - Félek, hogy nem így lesz. - szaladt ki a számon, és itt nem álltak meg a szavak. - Félek, hogy elfelejtesz pár nap múlva, és soha többé nem keresel. Ha jövőre ismét találkozunk, idegenek leszünk a másik számára. El.. el fogsz felejteni, Niall.
 - Soha nem felejtelek el. Egy hét alatt beléd szerettem, szerinted el tudnálak feledni valaha is? - kezei közé fogta arcom. A háttérből a tömeg hangja hallatszott, amint visszaszámolnak. 3..2..1.. És Niall ajkai máris az enyémen simítottak végig. Csókja szenvedélyes volt, erős, mégis gyengéd. Egyik kezét derekamra simította, és közelebb húzott testéhez. Fölöttünk színes fénycsíkok borították be a sötét eget, nekem pedig minden kétségem elszállt, amikor éreztem, hogy karja megfeszült körülöttem, keze fenekemre siklott.
 - Szeretlek, Niall. - motyogtam ajkaira két csók között. Nem éreztem korainak kimondani. Tudom, mik játszódnak le bennem, amikor ránézek és ez bőven elég ahhoz, hogy kimondjam.
 - Nagyon szeretlek, bébi. - soha nem hittem volna, hogy Niall kimondja ezt a szót. Bébi. Testem beleremegett, amint felfogta az agyam, hogy mit jelent ez a szó. - Az első dolgok listámhoz két dolgot is hozzáadhatok.
 - Mit? - pillantottam kék szemeibe. Haja a homlokába hullt, az apró hópihék megcsillantak szőke tincsein.
 - Először hívtam valakit bébinek. - kuncogott halkan. Apró csókot nyomtam állára. - A másik pedig az, hogy egy csodálatos lányt tarthatok a karjaimban az előző év utolsó és az új év legelső pillanataiban.
 - Köszönöm. - tarkójánál fogva húztam közelebb magamhoz, hogy ismét megcsókolhassam. Némi fájdalom költözött a szívem egy részébe a holnapi utazás miatt, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is az érzés, hiszen Niall ajkai enyémekre tapadtak és nem engedték el. Forrón csókolt, hihetetlen szenvedéllyel, mintha sosem akarna elengedni.

 Aztán eljött az új reggel, egy új év köszöntött be. Látjuk még egymást valaha? Most el kell válnunk, de a sors még akarja, hogy találkozzunk? Van esélyünk a közös jövőre? Nem tudnék már csak a barátja lenni. Sikerült elrejtőznünk a sajtó elől, nem jöttek rá, hogy találkozgattunk, de a dublini reptéren állva megrohamozták Niall-t a fotósok. Eltávolodtunk egymástól, én már a kapuk felé tartottam, ő pedig még az ajtónál állt a fotósok gyűrűjébe zárva. Néha rám pillantott, megengedett egy apró mosolyt magának, de semmi több. Védeni akart, amivel én teljesen tisztában voltam. Pár perc múlva megjelentek a biztonságiak és kipaterolták a piócákat. Ekkora én már a kapun túl álltam, ő nem jöhetett át, én pedig nem mehettem vissza hozzá. A telefonom jelzett, hogy sms-em érkezett.

 Nem búcsúzom, hiszen még találkozunk. A tegnap este megfelelő volt a viszontlátás kinyilvánítására. Szeretlek, bébi. xx Niall

Elmosolyodtam, majd felnéztem rá. Kivillantotta most már egyenes és szép fogsorát, kezeivel integetett. Nem bírtam magammal.
 - Rosie, gyere! - szólt rám anya, de mintha meg sem hallottam volna. - Kicsim, indulunk kell. Majd beszéltek, ha landoltunk.
Nem volt idő a tétovázásra. A biztonsági emberek mögött elsuhanva rohantam vissza a szalagokhoz, amik az utat mutatták. Átbújtam alattuk, majd egyenesen Niall karjaiba vetődtem.
 - Szeretlek, és nagyon vigyázz magadra. - motyogta a hajamba. - Jön egy izomagy. Elvisz téged.
 - Szeretlek, édes. - csókért hajoltam, amit meg is kaptam. Ajkai puhák voltak, finoman simultak enyémekre. - Írj, ha leszállt a géped.
 - Khm. Hölgyem, jobb lenne, ha most hagyná Mr. Horan-t és felszállna a gépre. - a nagydarab férfi a karomnál fogva vezetett el Niall-től, aki csak kacagott a jeleneten. A barátnőjét egy biztonsági ember kíséri a géphez, mert nem tud viselkedni.
 Az övemet becsatoltam, a felszállás után pedig elővettem a laptopom és nekiláttam a cikkemnek.

06. - Kívánj!

Sziasztok! :))

Szombat van, ami egy dolgot jelent. (: Itt is a következő rész, ami lehetséges, hogy nem adja át azt, amit szerettem volna, de próbálkozom.

Jó olvasást!

xoxo Dorothy C.

Soha nem leszel az enyém, és ezért mindig az enyém leszel. 
Te voltál a remény magányos napjaimban, a kín a kétség óráiban és a hittel teli pillanataimban. 

Mert tudtam, hogy egyszer eljön a Másik Felem. 

Csak azért léteztem tovább, mert biztos voltam a létezésedben.

A következő napon együtt voltunk. Én náluk ebédeltem, ő pedig nálunk vacsorázott, így a családdal is voltunk egy kicsit, de a legtöbb időt a másik társaságában töltöttük. Egész délután karácsonyi és szilveszteri filmeket néztünk, de egynémely film olyan borzalmas volt, hogy inkább kikapcsoltuk.
 - Nemsokára megint elviszlek valahová. - huppant le az ágyamra vacsora után. Annyira jól laktunk, hogy egy falat sem ment volna le a torkunkon.
 - Második randi? - kúsztam közelebb hozzá. Arcomon mosoly virított, ami őt is mosolygásra késztette.
 - Ahogy tetszik. - hintett csókot homlokomra. - De öltözz melegen, mert nem fűtött helyre megyünk. - teste alá gyűrte enyémet, átvette lábát csípőmnél, majd arcomhoz hajolt. - Bár szívesen felmelegítenélek.
 - Ebben biztos vagyok. - kuncogtam fel. Szőke hajamból egy tincset ujja köré csavart, majd elengedte. Arcát nyakamba temette, édes csókot hagyott nyakamon, kezei csípőmnél kalandoztak. Megugrottam.
 - Mi a baj? - pillantott rám, mire hangos nevetésben törtem ki.
 - Csikis. - visítottam, amikor csikizni kezdett. Kértem, hogy hagyja abba, de nem tette. Aztán amikor már ő is elfáradt és lenyugodott vettem a bátorságot, és fordítottam helyzetünkön. Váratlanul érte a dolog, így lazán csípőjére ültem. - Na, mi van? - szorítottam feje fölé kezeit. Kicsit le kellett hajolnom, így hosszú, szőke hajam függönyként borult körénk. Csókért hajolt hozzám, amit meg is kapott. Belemosolygott csókunkba.
 - Gyenge vagy. - egyet rántott rajtam, egy pillanattal később pedig már mindketten a földön landoltunk. Felpattantam, majd a gardróbjához szaladtam és magamra csuktam az ajtaját. Én belülről húztam, ő pedig kívülről. - Úgy is bemegyek. Behatolok! - hangosan felnevettem és ebben a pillanatban több dolog is történt egyszerre. Az ajtó fogantyúja kicsúszott a kezeim közül, így az kinyílt, Niall pedig egyenesen rám ugrott. Nehéz teste nyomta az enyémet, ajkai az enyémekhez közelítettek. Finoman megcsókolt, majd fülemhez hajolt és édes dolgokat suttogott nekem. Végigcsókolt állam vonalán, arcomon - ajkaimat gondosan kikerülve -, le a nyakamon, végül a kulcscsontomnál állt meg. - Olyan puha. - motyogta bőrömbe.
 - Hová megyünk, hogy melegen kellett felöltöznöm? - kérdeztem tőle, amint kiléptünk a fagyos, hideg estébe, de nem válaszolt. A szülei platós autójába ültünk, de nem mentünk messzire. Pár perc múlva kiszálltunk a kocsiból, majd a fák közé sétáltunk. A hó ropogott a talpunk alatt, néha-néha még szállingózott is. Körülölelt minket a hideg, de belülről szinte lángoltam, amikor Niall ujjait enyémekre kulcsolta. Mosolyogva pillantottam rá, amikor megálltunk azon a dombocskán, ahol még gyerekkorunkban játszottunk.
 - Ugye emlékszel? - kérdezte tőlem, majd leült egy ott lévő padra és az ölébe húzott. Igen, valójában meglepődtem, hogy emlékszik rá.
 - Sose fogom elfelejteni. - mosolyodtam el, de mivel mögöttem ült, így nem láthatta. - Olyan jó ez a kis nyugalom. - sóhajtottam fel.
 - Mindig ide jövök, ha egyedüllétre vágyom. - hirtelen az jutott eszembe, vajon felhozott-e már ide bárkit is. Igazából az érdekelt, hogy hozott-e már ide lányt. - Te vagy az első, akit elhoztam ide.
 - Komolyan? - pillantottam hátra. Mosollyal az arcán bólintott.
 - Nem is tudod, mennyi mindenben vagy első.
 - Például? - az elmúlt napokban is beszélgettünk személyes dolgokról egymással, viszont ennyire hamar még sosem nyílt meg. És féltem, hogy ez a kapcsolat három nap múlva megszakad, hiszen már december huszonkilencedike volt, vészesen közeledtünk az új évhez.
 - Elsőnek hoztalak fel ide, az első lány vagy, aki nálam aludt, mármint ebben a házban. Az első, akit anyu is szeret. Az első, aki mióta híres lettem, nem a pénzemre hajt. Az első, aki mellett nem izgulok, bármit is kell tennem. Az első, akivel a legelső közös esténket egy hotelszobában töltöttük. - mosolygott rám, majd folytatta. - Az első, akiben pár nap után feltétel nélkül megbízok és bármilyen titkomat rábíznám. - felállított, majd szembe fordított magával. - Az első, akibe három együtt töltött csodás nap után beleszerettem. - kezei közé fogta arcom, ezzel arra kényszerítve, hogy ránézzek.
 - Niall.. - a szavak a torkomon akadtak, egyszerűen képtelen voltam bármit is mondani. Annyira meglepett, hogy ilyen nyílt volt velem és bevallotta, hogy szeret.
 - Ha nem tudod kimondani, nem gond. Nem kell kimondanod. - megráztam a fejem, a könnyeimmel küszködtem.
 - Én.. - próbáltam kinyögni, de nem engedte. Ajkai enyémeket érintették, finoman simultak össze. Amint ujjait tincseim közé futtatta jóleső bizsergés szaladt végig testemen. Akaratlanul is közelebb húzódtam testéhez, egyik kezemet arcára simítottam, másikat pedig tarkójára csúsztattam. Ajkait erősen nyomja enyémnek, mégis érzem, hogy tele van szenvedéllyel. Meglepődik, amikor nyelvem váratlanul átcsúsztatom szájába, de őszintén szólva én is meglepődök tettemen. Felpipiskedtem hozzá, hogy elérjem ajkait, de elhúzódott tőlem. Óvatos csókot nyomott számra, majd elengedett.
 - Tudom. - bólogatott, majd ujjait enyémekre kulcsolta és a kocsihoz vezetett. Lenyitotta a platót, majd derekamnál fogva feltett rá. Meleg pokrócot éreztem combjaim alatt.
 - Ezt hogy? - felpattant mellém, majd hátradőlt, én pedig követtem példáját.
 - Hannah segített. - hangja halk volt, én pedig megfeszültem a lány nevét hallván.
 - Holnap vele találkozol, ugye? - hangom megremegett, egész testemből reszkettem. - Mondd el, ha igen, nem zavar.
 - Nem. Greggel találkozom, és velem jöhetnél. - fordította felém tekintetét. - Imádni fogod a kisfiát.
 - Be akarsz nekik mutatni?
 - Mint a barátnőmet. - húzott közelebb magához, fejemet mellkasán pihentettem. - Hullócsillag! - mutatott az égre, de én már nem láthattam.
 Az égen pár perc múlva újra feltűnt egy apró fénycsík, amit nagy valószínűséggel Niall is látott.
 - Kívánj! - suttogta. Lehet, hogy elcsépelt és közhelyes voltam, de nem érdekelt.
 - Mindenem megvan, amire vágyom.
Ajkaival újra enyémeket érintette, és egyáltalán nem zavart a túl sok romantikus pillanatunk. Ilyen lány voltam, és megértettem volna, ha ő nem ilyen, de minden alkalommal meglepődtem, amikor egy-egy bókot elejtett és utána megcsókolt. Éreztem, hogy szeret. Hihetetlennek tűnik, hogy három nap alatt ennyire megszerettem, de nem törődtem vele. Néha van az a bizonyos érzés, hogy ne engedd el, mert megbánod. Én éppen ezt éreztem. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a pillanatnak, mégis megtörtént. Hideg volt, fáztunk és inkább szerettünk volna összebújni egy kicsit.

 Következő nap elmentünk Niall bátyjának családját meglátogatni. A kék szemű kisfiú azonnal a szívembe lopta magát. Életében először látott engem Theo, de azonnal odabújt hozzám, majd elaludt a karjaimban. Csámcsogott álmában, éppúgy, ahogy néha Niall szokott. Niall mellém fészkelte magát a kanapén, majd Theo fölé hajolt és az arcát kezdte simogatni. Néha-néha felpillantott rám, így láthatta a mosolyt az arcomon.
Hogy szorulhatott ennyi szeretet egy ilyen apró testbe? Ő a maga huszonegy-két évével több szeretetet adott az embereknek, mint egy olyan, aki már negyven éves is elmúlt. Biztos vagyok benne, hogy a jövendőbelije teljes mértékben el lesz árasztva szeretettel, tisztelettel és odaadással. Az, akit Niall maga mellé, párjául választ, a világ legszerencsésebb nője lesz.
 Mindemellett Niall remek apának bizonyul. Finoman bánik keresztfiával, elhalmozza a szeretetével. Óvja, védi, mintha a sajátja lenne.
 Sajnos nem sokkal később mennünk kellett, így Denise átvette tőlem kisfiát, elköszöntünk, majd hazamentünk.

Surprise

Sziasztok! (:
Lehetséges, hogy ma felteszem az új részt, még nem tudom.
De annyi biztos, hogy kaptok egy kis meglepetést.

Mindössze huszonöt szavazat érkezett, ebből - amint láthatjátok - a többség amellett szavazott, hogy legyen egy blog Zayn főszereplésében.
 A blog oldala már kész van, írogatom a részeket, a szereplőket kiválasztottam, és amint olvasható lesz, várlak titeket szeretettel (:

 Itt is vannak a szereplők! (:

A lány szerepére Lisa Cimorelli-t választottam.

Destiny-t Naomi Scott-ként képzelem. 

Jason-t pedig Avan Jogia bőrébe bújtattam.

Remélem tetszenek nektek is.

Holnap már péntek! ;)

Szép napot nektek!

xx Dorothy C.

05. - Életemben először..

 Sziasztok :))

Meghoztam a következő részt, remélem elnyeri a tetszéseteket!:))

Annyit fűznék hozzá, hogy lehet, egy rövid lett - szerintem -, de azért fogadjátok sok szeretettel:))

Jó olvasást!

xoxo Dorothy C.

Csak ülsz... És érzel. Valami különlegeset, valamit, amit még soha. Csak élsz. És érzel. Valamit a szívedben. Valakit a szívedben. A lelkedben. Egész lényedben. Mindig. Egyfolytában. És rádöbbensz. Ez a Boldogság. Ő.


 - Szeretnélek elvinni ma este valahová. - mosolygott rám, miközben a nadrágját rángatta lábaira. A fürdőszobában álltam a tükör előtt, hosszú frufrumat elcsatoltam, hogy ne lógjon a szemembe. Megpördültem a tengelyem körül és meglepetten pillantottam rá.
 - Valahová? - kérdeztem vissza. - Szóval akkor randizni hívsz? - húztam fel egyik szemöldököm mosolyogva.
 - Olyasmi. Egy különleges helyre viszlek, ami számomra kiskorom óta nagyon szép hely. - lépett közelebb hozzám, majd derekamnál fogva húzott közelebb magához és nyomott csókot ajkaimra.
 - Naa! - toltam el magamtól akaratom ellenére. Értetlen pillantást vetett rám, majd sarkon fordult és kilépett a szobából. - Niall! - kiáltottam utána, majd az ajtóhoz léptem. Kinyitottam, de ekkor egy alak ugrott elém és felkapott. - Ne! - visítottam nevetve, amikor felismertem Niall illatát. Becsapta az ajtót a lábával, majd combom alá nyúlva emelt fel és tolt az ajtónak. Kezeim közé fogtam arcát, majd apró csókot nyomtam ajkaira. Számíthattam volna rá, hogy nem enged el egy csók után. Szájával fogva tartott enyémeket, édesen csókolt, finoman.
 - Csak nem hitted, hogy megsértődtem? - motyogta ajkaimra, majd nyakamhoz hajolt. Csikis voltam, így felkuncogtam, mire Niall a combomba markolt. - Menjünk haza.
 Az autóban ülve feltettem egy kérdést, amit valószínűleg nem kellett volna.
 - És Hannah-val mi lesz? - kezei megfeszültek a kormány körül, arcizmai megkeményedtek.
 - Ehhez semmi közöd. - szűrte ki fogai közt. Elkerekedett szemekkel néztem rá. Most ugye csak szórakozik?
 - Már hogy a viharba ne lenne hozzá közöm. Tudtommal történt köztünk valami, amit nem lehet semmibe venni, Niall. - hangom felemeltem, kezdett rajtam eluralkodni a pánik. Ennyi lett volna? Csak kihasznált, és a randit is csak kedvességből kérdezte meg? Gyorsabban vettem a levegőt, mintha attól féltem volna, hogy egyszer elfogy.
 - Nem veszem semmibe, de Hannah-t több ideje ismerem, mint téged. Sokkal fontosabb számomra. - szíven ütött, amit mondott. Jesszusom, miért érzem magam megbántva? Szinte semmit sem tudok róla.
 - Oké. - próbáltam feldolgozni, amit mondott, de valahogy az agyam képtelen volt befogadni. - Ma este csak akkor gyere értem, ha komolyan gondolod és akarsz tőlem valamit.
 - Rendben. - bólintott egyet megerősítésképp, pár perc múlva pedig megállt a házunk előtt.
 - Köszönöm. - susogtam, majd az ajtó felé nyúltam, amikor elkapta karom.
 - Csak engedd, hogy megcsókoljalak. - nézett rám, de én megráztam a fejem. Halványan elmosolyodtam, majd kiszálltam a kocsiból. A bejárati ajtó kicsapódott előttem, anya rémült és ideges tekintetével találtam szembe magam.
 - Hol a csudában voltál? Egész délelőtt hívtalak, de nem értelek el! - csattant fel, én pedig gyorsan beslisszantam mellette a házba.
 - Lemerültem. De jó helyen voltam, nem esett bajom. - ingattam a fejem, majd levettem a kabátomat és a csizmám, de elkapta a karom éppúgy, ahogyan Niall.
 - Kivel voltál?
 - Anya! Felnőtt vagyok, tudok vigyázni magamra. - nagyot sóhajtottam, majd válaszoltam előbb feltett kérdésére. - Niall-el.
 - Hogy alakul a cikked? - érdeklődött, bennem pedig megmozdult valami. Valami olyan, amire nem számítottam. Fájdalom. Bánat. Gyötrelem. Nem akartam megírni azt a nyamvadt cikket. Már nem. Anya pedig jól tudta, hogy már nem a popsztárt látom a fiúban. Annál sokkal többet.
 - Jól. - hazudtam szemrebbenés nélkül. Nagyot sóhajtott, majd nyomott egy puszit az arcomra és utamra engedett.
Már besötétedett, az utcai lámpafényben láttam, ahogy nagy pelyhekben esik a hó. Niall szobájában felkapcsolódott a villany, majd le. Ismét fel, és ismét le. Pár perc múlva pedig csengettek.
 - Rosie, hozzád jöttek.
Egy aprócska, de annál hangulatosabb cukrászdába vitt Niall. Mindenféle sütit megkóstoltunk, a csokikhoz pedig bort ittunk. Találomra nyomtuk egymás szájába a csokit és sütit, és így döntöttük el, hogy ízlik-e a másiknak, vagy sem. Rengeteget nevettünk, úgy éreztem magam, mintha ezer éve ismernénk egymást. Felszabadultunk a másik társaságában, és egy pillanatra sem jutott eszembe sem a cikk, Chad pedig még úgysem.
 - Csokis a szád. - töröltem le ujjammal Niall arcáról a maszatot.
 - Neked meg az arcod. - a megolvadt csokiba nyúlt ujjaival, majd összekente arcomat. Hangosan nevetve tűrtem, ahogy csupa csokimáz lesz az arcom. Amikor kinyitottam a szemem, Niall édes mosolyával találtam szembe magam.
 - Utállak. - tört ki belőlem a nevetés, de egy csókkal belém fojtotta. Zárórához közeledve már csak mi voltunk a cukrászdában, bár minket egyáltalán nem zavart.
 Megcsókolt, megölelt, egész úton hazafelé a kezemet fogta.
 - Köszönöm a mai estét, csodásan éreztem magam. - álltam meg a kapuba azt este végén. Belülről majd' szétrobbantam örömömben.
 - Köszönöm, hogy eljöttél velem. - hirtelen már nem fáztam. Melegem volt. Na, nem mintha az időjárás változott volna meg, hanem csupán Niall a derekamnál fogva húzott magához egy csókra. Kesztyűs kezeimmel végigsimítottam hidegtől kipirult arcán, majd elhúzódtam tőle. Kék tekintetében volt valami.. valami megindító. Mintha azt sugallta volna, hogy bármit megtenne, csak ne múljon el ez a pillanat. Ha mégis megtörténne, hadd múljunk el együtt a pillanattal. Abban a pillanatban elhittem volna, hogy többet érez puszta barátságnál, ilyen kevés idő után is.
 A szerelemnek nincs behatárolt, megszabott ideje, hogy mikor jön el. Váratlanul betoppan, épp akkor, mikor senki sem számít rá. Nem tudhatjuk, kivel történik, hol, és milyen indokkal. Vagy ahogy azt sem tudhatjuk, kibe leszünk szerelmesek. Nem számít, mi volt a múltban, mit tartogat számodra a jövő, te csak azt érzed, hogy vele akarsz a jövődben élni. Elég egy másodperc is, hogy beleszeress valakibe. Abban a pillanatban minden megszűnt létezni, csak és kizárólag kék szemeit pásztáztam, kapaszkodtam erős karjaiba. Attól féltem, hogy lábaim felmondják a szolgálatot.
 Két nap. Pontosan két nap telt el azóta, hogy újra találkoztunk. Ennyi idő éppen elég volt ahhoz, hogy megváltozzon bennem pár dolog. Popsztárként tekintettem rá, de mára a véleményem teljesen megváltozott. Mindig is egy egyszerű fiú volt, nagy álmokkal. Megvalósította az álmait, de ennek ellenére, még mindig ott lakozik benne valahol legbelül az a kisfiú, akit megismertem. Nem vesztette el önmagát, ami a mai világban nagy szó. Önmaga maradt, bármilyen nehéz is volt, megküzdött a hírnévvel és nem szállt fejébe a siker.
 - Minden oké? - rántott vissza gondolatmenetemből Niall rekedtes hangja. Arcán értetlenség ült, valószínűleg már többször szólt.
 - Persze, minden oké. - bólogattam, majd egy mosolyt is megengedtem magamnak.
 - Három nap és itt az új év. - sóhajtott nagyot. - Utána repülök vissza Londonba és kezdődik a munka.
 - Hé! - simítottam végig arcán, mire rám emelte a tekintetét. - Élvezzük ki ezt a pár napot, rendben?
 - Aludj nálam. - szaladt ki a száján.
 - Adnod kell pólót és bokszert. - villanyozódtam fel, majd írtam anyunak egy üzenetet, hogy a ma estét nem töltöm otthon.
 - Anélkül jobban tetszel. - kacsintott rám, arcom pedig azonnal pírba szökött.
 - Ne flörtölj velem! - csaptam a vállára, mire felkacagott. Halkan osontunk fel a szobájába, bár Niall azt hitte, hogy nyitva van a szobaajtaja - nem volt -, így lefejelte. Szám elé kaptam a kezem, nehogy hangos nevetésem felébressze az alvó szülőket.
 Az ágyában fekve, összebújva beszélgettünk mindenféléről. Még mindig alig ismertük a másikat, ennek ellenére úgy éreztem, mintha egy régi barátommal beszélgetnék. Elnyomtam egy ásítást.
 - Aludjunk. Holnap folytatjuk. - nyomott csókot arcomra, majd lehunyta szemét.

Életemben először néztem így fiúra. Életemben először simítottam végig szőke tincseken, miközben tulajdonosa mély álomba zuhant. Életemben először aludtam ott a fiúnál az első randi után. Életemben először éreztem magam feltétel nélkül boldognak. Szinte remegtem a boldogságtól, ami ránk telepedett.

04. - Hiba, vagy nem?

Sziasztok! :))

Itt a negyedik rész, és remélem elnyeri majd a tetszéseteket:)
Sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak és családjának! (:

Jó olvasást!

xoxo Dorothy C.

Jobb megtenni és megbánni, mint megbánni, hogy nem tettem meg.

 Niall hitetlen arccal meredt rám, majd kínosan elnevette magát. A hátára fordult, a takarót magára terítette, felvette a ledobott alsóját, majd pár pillanat után ismét rajtam legeltette tekintetét.
 - Hihetetlen vagy. - mosolygott rám, majd kezemért nyúlt. Óvatosan az ajkaihoz emelte, majd apró csókot nyomott rá.
 - Hihetetlen? Én nem így nevezném azt, aki ezt csinálja. Inkább szánalmas. - hasra fordultam, arcomat a párnába temettem, így hangom elfojtott volt.
 - Nem erre értettem. Hanem arra, hogy más lány régen kihasználta volna, hogy itt vagyunk együtt, egy szobában, egy ágyon, ruha nélkül. - karját fejem alá tette, derekamnál fogva húzott közelebb magához, így testünk ismételten összesimult.
 - Én nem vagyok más. - motyogtam halkan. Kék szemeit rám emelte. Sohasem láttam még ehhez foghatót. Gyönyörű kék szemei voltak, a legszélén pedig íriszei feketék voltak.
 - Ezt már akkor bebizonyítottad, amikor a tónál voltunk. - homlokomra nyomott egy puszit, majd mindkettőnket betakart. Pár perc néma csend telepedett a szobára, csupán a szuszogásunk töltötte be a teret.
 - Miért csináltad lent azt a cirkuszt? - szólaltam meg váratlanul. Legalábbis Niall-t minden bizonnyal váratlanul érte, hiszen izmai megfeszültek kérdésemre.
 - Bonyolult. Inkább egy olyan idegennel legyél, aki ismert, mint egy olyannal, aki nem. - összeráncolt szemöldökkel pillantottam rá, majd elnevettem magam. Fogalmam sem volt, miért nevetek, de jól esett.
 - Ennek semmi értelme. - nyögtem nevetés közben. Csibészes pillantást vetett rám, majd maga alá fordított.
 - Dehogy nincs! Ha én csinálnék veled valamit, amit nem fogok - jegyezte meg mellékesen -, akkor az kiderülne, a rendőrség úgy is lépne. De ha ő csinálna valamit, már nem olyan biztos, hogy lépnének az ügy érdekében. - éppen szólásra nyitottam ajkaimat, abban a pillanatban már az ő ajkai fedték az enyémet. Óvatosan csókolt, finoman, mintha összetörnék. Ujjaimmal szőke tincsei közé túrtam, ő pedig kezeit derekamra simította. Nyelve finoman érintette alsó ajkam, engedélyt kérve, később kapva. A levegőm elfogyott, így lopva töltöttem meg orromon keresztül a tüdőmet némi oxigénnel. Idővel megéreztem ágyékomnál nyomódni, mire testem olyan szinten reagált, hogy még én magam is alig hittem el. Bőröm izzott, lábaimat dereka köré fontam, így közelebb húzva magamhoz. Úgy csókolt, mint még soha senki. Szinte elégtem a karjaiban. Ajka erősen, mégis gyengéden nyomódtak enyémeknek, nyelve forrón fonódott össze enyémmel. Féltem, hogy lángra lobbanok karjaiban, annyira intenzív érzés kerített hatalmába. Ujjait lábaim közé vezette, majd kívánatos hangon súgott a fülembe.
 - Hmm, csak nem miattam vagy ilyen nedves? - végignyalt nyakamon, mire egy jóleső sóhaj szaladt ki számon. - Miattam, bizony. - újra megcsókolt. Ajkai éppen kellő nedvesek voltak, de annyira lefoglalt az, hogy ujjaival a combom közt matatott, hogy semmi másra nem tudtam koncentrálni. - Abbahagyom, ha akarod.
 - Ne hagyd abba. Csináld, gyerünk! - néztem rá, de ujjai még ekkor sem mozdultak. - Gyerünk! - hangom erősebb volt, szinte már-már utasító. A gyönyör épült bennem, Niall érintései az égig repítettek. A hátam ívbe szökött, majd gyenge testem az ágyra hullt. Kimerült voltam, mégis még többre vágytam. Kezemet Niall keménységére simítottam, majd dörzsölni kezdtem. Ha lehetséges volt, érintéseim nyomán tovább keményedett büszkesége, szaporán vette a levegőt, szinte zihált. Mindig is lappangott bennem egy érzés, hogy egy számomra alig ismert fiúval legyen köztünk valami. Édesen zihált és nyögött a fülembe, még többet kérve. Hirtelen ágyékát enyémnek nyomta, keménységével megbökött. Ajkai már enyémeket érintették, és annyira forrón csókolt, olyan szenvedéllyel, hogy magam is beleremegtem. Pár perc múlva teste megfeszült fölöttem, majd rám borult. Ziháltam, a gyönyör kapujában voltam, de visszaestem a földre.
 - Alig tíz perc alatt élveztem a gatyámba miattad. - suttogta fülembe. Kikászálódott az ágyból, elővett egy másik alsót, majd a fürdőszobába csattogott. Kimerülten nyúltam végig az ágyon.
Pár perc múlva vizes hajjal tért vissza, majd levetődött mellém az ágyra. Én is el szerettem volna menni fürdeni, de Niall karomnál fogva visszarántott az ágyba.
 - Ne menj el. - nézett rám nagy, kék szemeivel. Halványan elmosolyodtam.
 - Tíz perc és jövök. - nyomtam arcára egy puszit. A tükörbe nézve egy kipirult arcú, mosolygós, elragadó lány pillantott rám vissza. Legbelül nem tudtam eldönteni, hogy jól cselekedtem-e az imént. Kívülről egy szerelmes lánynak tűnhettem, holott közel sem voltam az. Alig ismertem Niall-t és mégis megtettem, amire sosem gondoltam volna. Gyakorlatilag majdnem lefeküdtem egy ismeretlen fiúval. A mobilom felvillant a pulton, én pedig ijedten kaptam oda a tekintetem. Matt neve villogott rajta, miszerint üzenetem érkezett tőle.

Remélem minden úgy halad, ahogy kell. Kell egy jó cikk, szóval szedd össze magad! Matt

 Elfelejtettem. Teljesen kiment a fejemből, hogy miért is vagyok itt. Egy istenverte cikk miatt, amit már egyáltalán nem akarok megcsinálni. Egy napja csak Niall mellett vagyok és ennyi idő bőven elég volt ahhoz, hogy már ne akarjam megalázni. A francba is! Eddig sem akartam, ezután meg végképp nem akarom. A zuhany alá állva akartam lemosni magamról a mocskot, ami Matt által került rám. Le akartam mosni magamról a rosszat, de nem jött. Csupán a tusfürdő habja és a meleg víz folyt le a lefolyón, én pedig szinte szétszakadtam belülről. Volt választásom. Az mindig van. Az első opció, hogy hagyom magam, belemegyek Matt ócska játékába és megtartom a munkám, de megutáltatom magam Niall-el. A második opció pedig az volt, hogy nem írom meg a cikket, elvesztem a munkám, de Niall nem haragszik meg rám. Egy dolog mindennél fontosabb volt. Egy dolog mindent túlszárnyalt. Egy ember miatt kellett így döntenem, még akkor is, ha nem ez volt a helyes út.
 A zuhany alól kilépve töröltem meg testem a puha anyagba, majd felöltöztem és visszamentem a szobába. Niall elnyúlt az ágyon, horkolt, én pedig óvatosan odatotyogtam, majd bebújtam mellé az ágyba. A lámpát lekapcsoltam, testemet álmában húzta közelebb övéhez. Átkarolta derekamat, én pedig biztonságban éreztem magam mellette.
 Hibát követtem el azzal, hogy eljöttem vele? Hiba volt megcsókolni? Hiba volt megtenni azt, amit megtettünk pár perce? A válasz egyszerű volt.