02. - Kinnegad

Sziasztok! (:

Meghoztam a következő részt, remélem elnyeri a tetszéseteket! (:

Jó olvasást! 

xoxo Dorothy C.

A féltékenység együtt születik a szerelemmel, de nem mindig múlik el vele együtt. - Niall Horan

Rákanyarodtunk a főútra, a zene halkan szólt az autóban.
 - Tessék. - nyomtam kezébe a szatyrot. Kiemelt egy melltartót, egy csipkés franciabugyit és egy lenge pólót.
 - Remélem, nem nekem vetted ezeket. - nevetett fel, mire kikaptam kezéből az említett ruhadarabokat.
 - El a mancsokkal! - a hátsó ülésekre dobtam a nemrég vásárolt ruhadarabokat.
 - Honnan tudtad a méretem? - mutatta fel a fehér bokszert. Valójában fogalmam sem volt afelől, mi a mérete. - Csak nem egy rajongóval van dolgom?
 - Gáz, mert nem vagyok a rajongód. - vetettem oda foghegyről, mire színpadiasan a szívéhez kapott.
 - Nem szereted a zenénket? - kérdezte. Megráztam a fejem.
 - A zenétek jó, csak értetek nem rajongok annyira. - vontam vállat. - Oké, hogy helyesek vagytok, meg jó a hajatok, de ennyi.
 - Húsz perc múlva a hotelnél vagyunk. - sértődöttet játszva lépett a gázpedálra, én pedig hangosan felnevettem. Rettentő aranyos volt, ahogy durcás fejet vág, és törölgeti a nemlétező könnyeit.
 - Niall, kérlek. - nyögtem, amikor még pár perc után sem szólt hozzám. Mindent kipróbáltam, már csak egy dolog maradt a tarsolyomban. Jobb kezemet óvatosan combjára simítottam, érintésemre összerándult. Lepillantott kezemre, amik egyre feljebb haladtak farmerének anyagán. Körmeimmel végigsimítottam térdétől a combja közepéig, ekkor a fékre lépett, lassítani kezdett. Egy szót sem szólt, és én sem. Mindketten tudtuk, mit vált ki érintésem Niall-ből.
 - Jó, hozzád szólok, csak hagyd abba. - az ablaktörlőt bekapcsolta, hogy kilásson a szélvédőre záporozó esőcseppek tengeréből. Hangja elfojtott volt, mintha épp kirobbanni készült volna. A hotel mélygarázsában állt meg egy eldugott sarokban, majd hátranyúlt a melltartómért és a bugyimért, amit a szatyorba tett. Kiszálltunk a kocsiból, de amint becsukta az ajtót, elfordult és a lift felé sietett.
 - Niall? - léptem mellé, mire hátat fordított nekem. - Baj van?
 - Szerinted? - pár órája vagyunk együtt, de máris elegem van a hangulatingadozásaiból. Hol kedves, aranyos, hol pedig bunkó.
 - Bocs, hogy megkérdeztem. - sarkon fordultam, majd a lépcső felé vettem az irányt. Niall csattogott utánam, majd a recepcióhoz érve kért egy szobát.
 - Uram, csak franciaágyas szobánk van szabadon. Megfelel? - tekintete Niall és köztem ugrált, én pedig kellettlenül válaszoltam Niall helyett is.
 - Igen, persze. - a hölgyike átnyújtotta a szobakulcsot, kikaptam a kezéből és a lifthez léptem. Niall állt meg mögöttem, ajkai fülemet súrolták.
 - Hosszú éjszakánk lesz. - suttogta fülembe, rajtam pedig végigszaladt a hideg. Mire célozhatott ezzel a kijelentésével? Egyáltalán miért csinálta? A 112-es szobába belépve egyenesen az ágyra dobtam le magam. Niall a függönyt összehúzta, az ajtó zárját bekattintotta, így elzárva magunkat a külvilágtól. - Fürödj meg.
 - Itt sem vagyok. - a pólót és egy bugyit kikaptam a szatyorból, majd a fürdőszobába siettem. A tükörbe nézve szembe találtam magam kócos hajammal, ami most inkább hasonlított egy szénakazalhoz, mintsem egy ápolt hajhoz. A zuhanykabinba léptem és élveztem, ahogy a meleg víz átjárja minden porcikámat. Pár perc múlva felfrissülten léptem ki a kabinból, megtörölköztem, majd belebújtattam testem a magammal hozott ruhadarabokba. Amint kiléptem az ajtón, Niall csattogott be mellettem a párás légtérbe. Egyenesen az ágyba vetődtem, majd kihalásztam farmerem zsebéből a mobilomat. Legalább nyolc nem fogadott hívásom volt, kismillió sms-em, mind anyától érkezett. Azonnal a zöld telefonra nyomtam, pár pillanat után anya idegesen szólt bele.
 - Rose, mégis hol a csudában vagy? - csattant fel. Egyke vagyok, ráadásul lány, mindig is féltettek.
 - Nyugi, Kinnegad-ban vagyok.. - folytatni sem tudtam, mert közbeszólt.
 - Hogy hol? - hangja erős volt, olyan decibellel kiáltott a telefonba, hogy el kellett tartanom a fülemtől. Megköszörültem a torkom, majd folytattam.
 - Niall-el vagyok itt. A fotósok miatt nem tudtunk hazamenni, de holnap már megpróbálunk hazamenni. Egy hotelben vagyunk. - számoltam be neki a fejleményekről, nem mintha nem tudott volna róla, hiszen Maura valószínűleg elújságolta neki a híreket. Bontottuk a vonalat éppen akkor, amikor kísérőm lépett ki a fürdőszobából. - Csak hogy tudd, anya kibukott. Valószínűleg életem végéig szobafogságot kapok.
 - Bár már nagykorú vagy, akkor is helyesnek találom a dolgot. - mosolygott rám, mire hátravetődtem az ágyban. Niall lekapcsolta a villanyt, így csak az adott némi fényt, ami az éjjeliszekrényeinken volt. - Mesélj magadról. - fordult felém. Mindketten oldalunkon feküdtünk, egymást fixíroztuk. Kék szemei kíváncsian fürkészték napbarnított bőröm. Sosem láttam még ennél szebb szemeket, de nem is igazán néztem rá más fiúra Chad-en kívül. Na, persze nem mintha nem loholtak volna utánam a srácok a gimiben, de próbáltam minden figyelmemet a tanulásra szentelni. Ez egészen addig működött, míg Chad be nem lépett az életembe. Azonnal belehabarodtam, alig veszekedtünk, meglepett ajándékokkal, amit díjaztam. Neki adtam magam, teljesen, minden értelemben első volt számomra. Első csók, első barátnál alvás, első együttlét, első romantikus nyaralás. Már az összeköltözésen gondolkoztunk, amikor kiderült, hogy elköltöznek.
 Már legalább két órája beszéltünk az életünkről egymásnak, voltak pillanatok, amikor Niall végigsimított arcomon. Ujjai néha nyakamra vándoroltak, talán a csípőmnél is motoztak, de ennél többet nem tett.
 Az éjszaka folyamán hallottam, amint rendőrautók szirénázva száguldanak el a hotel előtt, de nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet. Egészen másnap késő délutánig. A portához érve éppen ki akartunk jelentkezni, hogy hazainduljunk, amikor a recepciónál álló srác megállított minket.
 - Mullingar és Kinnegad közti utat lezárták bombariadó miatt. Egész napos rendelet, senki nem hagyhatja el a várost. - Niall kissé dühösen, de elfogadta a tényt, miszerint ma sem láthatja a családját és még egy éjjelt el kell töltenie velem. A mellettem álló srác szomorúan fogott kézen és húzott a lift felé. A recepciós fiú feltűnően méregetett, majd megszólított. - Jake vagyok, nem lenne kedved ma este egy vacsihoz? - nem kertelt, egyenesen a közepébe vágott. - Feltéve, ha a szőke srác nem a barátod.
 - Rose vagyok, és le.. - mondatomat nem tudtam befejezni, mert egy erős kéz rántott maga mellé.
 - Nem megy el veled randira ma este. - Niall erős hangja kúszott hallójáratomba, teljesen megtörve az általam elképzelt randi illúzióját. Elképzeltem, hogy a barna hajú fiú egy szál vörös rózsával vár itt lent, majd egy kocsiba ülve visz el egy puccos étterembe, ahol megismerkedünk, elkéri a számom és még párszor megejtünk egy ilyen találkát. Csak éppen a kísérőm közbeszólt.
 - Haver, nem téged kérdeztelek. - bunkón, lenézőn szólt Niall-hez, akinek több sem kellett.
 - Rose amúgy is a barátnőm, rég elveszett ügyről beszélünk. Köszöni a meghívást, de most mi felmegyünk. - ujjait enyémekbe fűzte, majd felszegett fejjel távozott a vita színteréről. Mielőtt a lift ajtaja becsukódott volna, Niall közelebb hajolt és apró puszit nyomott szám sarkába, ami távolról kimondottan csóknak tűnt. Kék szemeibe néztem, melyek megbánást tükröztek. Niall ajkai elnyíltak, majd szavakat kezdtek formálni.
 - Bocsáss meg.