06. - Kívánj!

Sziasztok! :))

Szombat van, ami egy dolgot jelent. (: Itt is a következő rész, ami lehetséges, hogy nem adja át azt, amit szerettem volna, de próbálkozom.

Jó olvasást!

xoxo Dorothy C.

Soha nem leszel az enyém, és ezért mindig az enyém leszel. 
Te voltál a remény magányos napjaimban, a kín a kétség óráiban és a hittel teli pillanataimban. 

Mert tudtam, hogy egyszer eljön a Másik Felem. 

Csak azért léteztem tovább, mert biztos voltam a létezésedben.

A következő napon együtt voltunk. Én náluk ebédeltem, ő pedig nálunk vacsorázott, így a családdal is voltunk egy kicsit, de a legtöbb időt a másik társaságában töltöttük. Egész délután karácsonyi és szilveszteri filmeket néztünk, de egynémely film olyan borzalmas volt, hogy inkább kikapcsoltuk.
 - Nemsokára megint elviszlek valahová. - huppant le az ágyamra vacsora után. Annyira jól laktunk, hogy egy falat sem ment volna le a torkunkon.
 - Második randi? - kúsztam közelebb hozzá. Arcomon mosoly virított, ami őt is mosolygásra késztette.
 - Ahogy tetszik. - hintett csókot homlokomra. - De öltözz melegen, mert nem fűtött helyre megyünk. - teste alá gyűrte enyémet, átvette lábát csípőmnél, majd arcomhoz hajolt. - Bár szívesen felmelegítenélek.
 - Ebben biztos vagyok. - kuncogtam fel. Szőke hajamból egy tincset ujja köré csavart, majd elengedte. Arcát nyakamba temette, édes csókot hagyott nyakamon, kezei csípőmnél kalandoztak. Megugrottam.
 - Mi a baj? - pillantott rám, mire hangos nevetésben törtem ki.
 - Csikis. - visítottam, amikor csikizni kezdett. Kértem, hogy hagyja abba, de nem tette. Aztán amikor már ő is elfáradt és lenyugodott vettem a bátorságot, és fordítottam helyzetünkön. Váratlanul érte a dolog, így lazán csípőjére ültem. - Na, mi van? - szorítottam feje fölé kezeit. Kicsit le kellett hajolnom, így hosszú, szőke hajam függönyként borult körénk. Csókért hajolt hozzám, amit meg is kapott. Belemosolygott csókunkba.
 - Gyenge vagy. - egyet rántott rajtam, egy pillanattal később pedig már mindketten a földön landoltunk. Felpattantam, majd a gardróbjához szaladtam és magamra csuktam az ajtaját. Én belülről húztam, ő pedig kívülről. - Úgy is bemegyek. Behatolok! - hangosan felnevettem és ebben a pillanatban több dolog is történt egyszerre. Az ajtó fogantyúja kicsúszott a kezeim közül, így az kinyílt, Niall pedig egyenesen rám ugrott. Nehéz teste nyomta az enyémet, ajkai az enyémekhez közelítettek. Finoman megcsókolt, majd fülemhez hajolt és édes dolgokat suttogott nekem. Végigcsókolt állam vonalán, arcomon - ajkaimat gondosan kikerülve -, le a nyakamon, végül a kulcscsontomnál állt meg. - Olyan puha. - motyogta bőrömbe.
 - Hová megyünk, hogy melegen kellett felöltöznöm? - kérdeztem tőle, amint kiléptünk a fagyos, hideg estébe, de nem válaszolt. A szülei platós autójába ültünk, de nem mentünk messzire. Pár perc múlva kiszálltunk a kocsiból, majd a fák közé sétáltunk. A hó ropogott a talpunk alatt, néha-néha még szállingózott is. Körülölelt minket a hideg, de belülről szinte lángoltam, amikor Niall ujjait enyémekre kulcsolta. Mosolyogva pillantottam rá, amikor megálltunk azon a dombocskán, ahol még gyerekkorunkban játszottunk.
 - Ugye emlékszel? - kérdezte tőlem, majd leült egy ott lévő padra és az ölébe húzott. Igen, valójában meglepődtem, hogy emlékszik rá.
 - Sose fogom elfelejteni. - mosolyodtam el, de mivel mögöttem ült, így nem láthatta. - Olyan jó ez a kis nyugalom. - sóhajtottam fel.
 - Mindig ide jövök, ha egyedüllétre vágyom. - hirtelen az jutott eszembe, vajon felhozott-e már ide bárkit is. Igazából az érdekelt, hogy hozott-e már ide lányt. - Te vagy az első, akit elhoztam ide.
 - Komolyan? - pillantottam hátra. Mosollyal az arcán bólintott.
 - Nem is tudod, mennyi mindenben vagy első.
 - Például? - az elmúlt napokban is beszélgettünk személyes dolgokról egymással, viszont ennyire hamar még sosem nyílt meg. És féltem, hogy ez a kapcsolat három nap múlva megszakad, hiszen már december huszonkilencedike volt, vészesen közeledtünk az új évhez.
 - Elsőnek hoztalak fel ide, az első lány vagy, aki nálam aludt, mármint ebben a házban. Az első, akit anyu is szeret. Az első, aki mióta híres lettem, nem a pénzemre hajt. Az első, aki mellett nem izgulok, bármit is kell tennem. Az első, akivel a legelső közös esténket egy hotelszobában töltöttük. - mosolygott rám, majd folytatta. - Az első, akiben pár nap után feltétel nélkül megbízok és bármilyen titkomat rábíznám. - felállított, majd szembe fordított magával. - Az első, akibe három együtt töltött csodás nap után beleszerettem. - kezei közé fogta arcom, ezzel arra kényszerítve, hogy ránézzek.
 - Niall.. - a szavak a torkomon akadtak, egyszerűen képtelen voltam bármit is mondani. Annyira meglepett, hogy ilyen nyílt volt velem és bevallotta, hogy szeret.
 - Ha nem tudod kimondani, nem gond. Nem kell kimondanod. - megráztam a fejem, a könnyeimmel küszködtem.
 - Én.. - próbáltam kinyögni, de nem engedte. Ajkai enyémeket érintették, finoman simultak össze. Amint ujjait tincseim közé futtatta jóleső bizsergés szaladt végig testemen. Akaratlanul is közelebb húzódtam testéhez, egyik kezemet arcára simítottam, másikat pedig tarkójára csúsztattam. Ajkait erősen nyomja enyémnek, mégis érzem, hogy tele van szenvedéllyel. Meglepődik, amikor nyelvem váratlanul átcsúsztatom szájába, de őszintén szólva én is meglepődök tettemen. Felpipiskedtem hozzá, hogy elérjem ajkait, de elhúzódott tőlem. Óvatos csókot nyomott számra, majd elengedett.
 - Tudom. - bólogatott, majd ujjait enyémekre kulcsolta és a kocsihoz vezetett. Lenyitotta a platót, majd derekamnál fogva feltett rá. Meleg pokrócot éreztem combjaim alatt.
 - Ezt hogy? - felpattant mellém, majd hátradőlt, én pedig követtem példáját.
 - Hannah segített. - hangja halk volt, én pedig megfeszültem a lány nevét hallván.
 - Holnap vele találkozol, ugye? - hangom megremegett, egész testemből reszkettem. - Mondd el, ha igen, nem zavar.
 - Nem. Greggel találkozom, és velem jöhetnél. - fordította felém tekintetét. - Imádni fogod a kisfiát.
 - Be akarsz nekik mutatni?
 - Mint a barátnőmet. - húzott közelebb magához, fejemet mellkasán pihentettem. - Hullócsillag! - mutatott az égre, de én már nem láthattam.
 Az égen pár perc múlva újra feltűnt egy apró fénycsík, amit nagy valószínűséggel Niall is látott.
 - Kívánj! - suttogta. Lehet, hogy elcsépelt és közhelyes voltam, de nem érdekelt.
 - Mindenem megvan, amire vágyom.
Ajkaival újra enyémeket érintette, és egyáltalán nem zavart a túl sok romantikus pillanatunk. Ilyen lány voltam, és megértettem volna, ha ő nem ilyen, de minden alkalommal meglepődtem, amikor egy-egy bókot elejtett és utána megcsókolt. Éreztem, hogy szeret. Hihetetlennek tűnik, hogy három nap alatt ennyire megszerettem, de nem törődtem vele. Néha van az a bizonyos érzés, hogy ne engedd el, mert megbánod. Én éppen ezt éreztem. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a pillanatnak, mégis megtörtént. Hideg volt, fáztunk és inkább szerettünk volna összebújni egy kicsit.

 Következő nap elmentünk Niall bátyjának családját meglátogatni. A kék szemű kisfiú azonnal a szívembe lopta magát. Életében először látott engem Theo, de azonnal odabújt hozzám, majd elaludt a karjaimban. Csámcsogott álmában, éppúgy, ahogy néha Niall szokott. Niall mellém fészkelte magát a kanapén, majd Theo fölé hajolt és az arcát kezdte simogatni. Néha-néha felpillantott rám, így láthatta a mosolyt az arcomon.
Hogy szorulhatott ennyi szeretet egy ilyen apró testbe? Ő a maga huszonegy-két évével több szeretetet adott az embereknek, mint egy olyan, aki már negyven éves is elmúlt. Biztos vagyok benne, hogy a jövendőbelije teljes mértékben el lesz árasztva szeretettel, tisztelettel és odaadással. Az, akit Niall maga mellé, párjául választ, a világ legszerencsésebb nője lesz.
 Mindemellett Niall remek apának bizonyul. Finoman bánik keresztfiával, elhalmozza a szeretetével. Óvja, védi, mintha a sajátja lenne.
 Sajnos nem sokkal később mennünk kellett, így Denise átvette tőlem kisfiát, elköszöntünk, majd hazamentünk.