05. - Életemben először..

 Sziasztok :))

Meghoztam a következő részt, remélem elnyeri a tetszéseteket!:))

Annyit fűznék hozzá, hogy lehet, egy rövid lett - szerintem -, de azért fogadjátok sok szeretettel:))

Jó olvasást!

xoxo Dorothy C.

Csak ülsz... És érzel. Valami különlegeset, valamit, amit még soha. Csak élsz. És érzel. Valamit a szívedben. Valakit a szívedben. A lelkedben. Egész lényedben. Mindig. Egyfolytában. És rádöbbensz. Ez a Boldogság. Ő.


 - Szeretnélek elvinni ma este valahová. - mosolygott rám, miközben a nadrágját rángatta lábaira. A fürdőszobában álltam a tükör előtt, hosszú frufrumat elcsatoltam, hogy ne lógjon a szemembe. Megpördültem a tengelyem körül és meglepetten pillantottam rá.
 - Valahová? - kérdeztem vissza. - Szóval akkor randizni hívsz? - húztam fel egyik szemöldököm mosolyogva.
 - Olyasmi. Egy különleges helyre viszlek, ami számomra kiskorom óta nagyon szép hely. - lépett közelebb hozzám, majd derekamnál fogva húzott közelebb magához és nyomott csókot ajkaimra.
 - Naa! - toltam el magamtól akaratom ellenére. Értetlen pillantást vetett rám, majd sarkon fordult és kilépett a szobából. - Niall! - kiáltottam utána, majd az ajtóhoz léptem. Kinyitottam, de ekkor egy alak ugrott elém és felkapott. - Ne! - visítottam nevetve, amikor felismertem Niall illatát. Becsapta az ajtót a lábával, majd combom alá nyúlva emelt fel és tolt az ajtónak. Kezeim közé fogtam arcát, majd apró csókot nyomtam ajkaira. Számíthattam volna rá, hogy nem enged el egy csók után. Szájával fogva tartott enyémeket, édesen csókolt, finoman.
 - Csak nem hitted, hogy megsértődtem? - motyogta ajkaimra, majd nyakamhoz hajolt. Csikis voltam, így felkuncogtam, mire Niall a combomba markolt. - Menjünk haza.
 Az autóban ülve feltettem egy kérdést, amit valószínűleg nem kellett volna.
 - És Hannah-val mi lesz? - kezei megfeszültek a kormány körül, arcizmai megkeményedtek.
 - Ehhez semmi közöd. - szűrte ki fogai közt. Elkerekedett szemekkel néztem rá. Most ugye csak szórakozik?
 - Már hogy a viharba ne lenne hozzá közöm. Tudtommal történt köztünk valami, amit nem lehet semmibe venni, Niall. - hangom felemeltem, kezdett rajtam eluralkodni a pánik. Ennyi lett volna? Csak kihasznált, és a randit is csak kedvességből kérdezte meg? Gyorsabban vettem a levegőt, mintha attól féltem volna, hogy egyszer elfogy.
 - Nem veszem semmibe, de Hannah-t több ideje ismerem, mint téged. Sokkal fontosabb számomra. - szíven ütött, amit mondott. Jesszusom, miért érzem magam megbántva? Szinte semmit sem tudok róla.
 - Oké. - próbáltam feldolgozni, amit mondott, de valahogy az agyam képtelen volt befogadni. - Ma este csak akkor gyere értem, ha komolyan gondolod és akarsz tőlem valamit.
 - Rendben. - bólintott egyet megerősítésképp, pár perc múlva pedig megállt a házunk előtt.
 - Köszönöm. - susogtam, majd az ajtó felé nyúltam, amikor elkapta karom.
 - Csak engedd, hogy megcsókoljalak. - nézett rám, de én megráztam a fejem. Halványan elmosolyodtam, majd kiszálltam a kocsiból. A bejárati ajtó kicsapódott előttem, anya rémült és ideges tekintetével találtam szembe magam.
 - Hol a csudában voltál? Egész délelőtt hívtalak, de nem értelek el! - csattant fel, én pedig gyorsan beslisszantam mellette a házba.
 - Lemerültem. De jó helyen voltam, nem esett bajom. - ingattam a fejem, majd levettem a kabátomat és a csizmám, de elkapta a karom éppúgy, ahogyan Niall.
 - Kivel voltál?
 - Anya! Felnőtt vagyok, tudok vigyázni magamra. - nagyot sóhajtottam, majd válaszoltam előbb feltett kérdésére. - Niall-el.
 - Hogy alakul a cikked? - érdeklődött, bennem pedig megmozdult valami. Valami olyan, amire nem számítottam. Fájdalom. Bánat. Gyötrelem. Nem akartam megírni azt a nyamvadt cikket. Már nem. Anya pedig jól tudta, hogy már nem a popsztárt látom a fiúban. Annál sokkal többet.
 - Jól. - hazudtam szemrebbenés nélkül. Nagyot sóhajtott, majd nyomott egy puszit az arcomra és utamra engedett.
Már besötétedett, az utcai lámpafényben láttam, ahogy nagy pelyhekben esik a hó. Niall szobájában felkapcsolódott a villany, majd le. Ismét fel, és ismét le. Pár perc múlva pedig csengettek.
 - Rosie, hozzád jöttek.
Egy aprócska, de annál hangulatosabb cukrászdába vitt Niall. Mindenféle sütit megkóstoltunk, a csokikhoz pedig bort ittunk. Találomra nyomtuk egymás szájába a csokit és sütit, és így döntöttük el, hogy ízlik-e a másiknak, vagy sem. Rengeteget nevettünk, úgy éreztem magam, mintha ezer éve ismernénk egymást. Felszabadultunk a másik társaságában, és egy pillanatra sem jutott eszembe sem a cikk, Chad pedig még úgysem.
 - Csokis a szád. - töröltem le ujjammal Niall arcáról a maszatot.
 - Neked meg az arcod. - a megolvadt csokiba nyúlt ujjaival, majd összekente arcomat. Hangosan nevetve tűrtem, ahogy csupa csokimáz lesz az arcom. Amikor kinyitottam a szemem, Niall édes mosolyával találtam szembe magam.
 - Utállak. - tört ki belőlem a nevetés, de egy csókkal belém fojtotta. Zárórához közeledve már csak mi voltunk a cukrászdában, bár minket egyáltalán nem zavart.
 Megcsókolt, megölelt, egész úton hazafelé a kezemet fogta.
 - Köszönöm a mai estét, csodásan éreztem magam. - álltam meg a kapuba azt este végén. Belülről majd' szétrobbantam örömömben.
 - Köszönöm, hogy eljöttél velem. - hirtelen már nem fáztam. Melegem volt. Na, nem mintha az időjárás változott volna meg, hanem csupán Niall a derekamnál fogva húzott magához egy csókra. Kesztyűs kezeimmel végigsimítottam hidegtől kipirult arcán, majd elhúzódtam tőle. Kék tekintetében volt valami.. valami megindító. Mintha azt sugallta volna, hogy bármit megtenne, csak ne múljon el ez a pillanat. Ha mégis megtörténne, hadd múljunk el együtt a pillanattal. Abban a pillanatban elhittem volna, hogy többet érez puszta barátságnál, ilyen kevés idő után is.
 A szerelemnek nincs behatárolt, megszabott ideje, hogy mikor jön el. Váratlanul betoppan, épp akkor, mikor senki sem számít rá. Nem tudhatjuk, kivel történik, hol, és milyen indokkal. Vagy ahogy azt sem tudhatjuk, kibe leszünk szerelmesek. Nem számít, mi volt a múltban, mit tartogat számodra a jövő, te csak azt érzed, hogy vele akarsz a jövődben élni. Elég egy másodperc is, hogy beleszeress valakibe. Abban a pillanatban minden megszűnt létezni, csak és kizárólag kék szemeit pásztáztam, kapaszkodtam erős karjaiba. Attól féltem, hogy lábaim felmondják a szolgálatot.
 Két nap. Pontosan két nap telt el azóta, hogy újra találkoztunk. Ennyi idő éppen elég volt ahhoz, hogy megváltozzon bennem pár dolog. Popsztárként tekintettem rá, de mára a véleményem teljesen megváltozott. Mindig is egy egyszerű fiú volt, nagy álmokkal. Megvalósította az álmait, de ennek ellenére, még mindig ott lakozik benne valahol legbelül az a kisfiú, akit megismertem. Nem vesztette el önmagát, ami a mai világban nagy szó. Önmaga maradt, bármilyen nehéz is volt, megküzdött a hírnévvel és nem szállt fejébe a siker.
 - Minden oké? - rántott vissza gondolatmenetemből Niall rekedtes hangja. Arcán értetlenség ült, valószínűleg már többször szólt.
 - Persze, minden oké. - bólogattam, majd egy mosolyt is megengedtem magamnak.
 - Három nap és itt az új év. - sóhajtott nagyot. - Utána repülök vissza Londonba és kezdődik a munka.
 - Hé! - simítottam végig arcán, mire rám emelte a tekintetét. - Élvezzük ki ezt a pár napot, rendben?
 - Aludj nálam. - szaladt ki a száján.
 - Adnod kell pólót és bokszert. - villanyozódtam fel, majd írtam anyunak egy üzenetet, hogy a ma estét nem töltöm otthon.
 - Anélkül jobban tetszel. - kacsintott rám, arcom pedig azonnal pírba szökött.
 - Ne flörtölj velem! - csaptam a vállára, mire felkacagott. Halkan osontunk fel a szobájába, bár Niall azt hitte, hogy nyitva van a szobaajtaja - nem volt -, így lefejelte. Szám elé kaptam a kezem, nehogy hangos nevetésem felébressze az alvó szülőket.
 Az ágyában fekve, összebújva beszélgettünk mindenféléről. Még mindig alig ismertük a másikat, ennek ellenére úgy éreztem, mintha egy régi barátommal beszélgetnék. Elnyomtam egy ásítást.
 - Aludjunk. Holnap folytatjuk. - nyomott csókot arcomra, majd lehunyta szemét.

Életemben először néztem így fiúra. Életemben először simítottam végig szőke tincseken, miközben tulajdonosa mély álomba zuhant. Életemben először aludtam ott a fiúnál az első randi után. Életemben először éreztem magam feltétel nélkül boldognak. Szinte remegtem a boldogságtól, ami ránk telepedett.