07. - Nem búcsúzom, hiszen még találkozunk..

Sziasztok!:))

Itt is a legújabb rész, remélem, elnyeri a tetszéseteket és a továbbiakban nem okozok majd csalódást!:))

Jó olvasást!

xoxo Dorothy C.

Elmúlik. A jó mindig elmúlik. De használjuk ki azt az időt,amit még együtt tölthetünk, mert ezek a pillanatok mindennél többet érnek.

 Mullingar nem arról híres, hogy hatalmas szilveszteri ünnepséget szervez, ahol mindenki eszméletvesztésig issza magát. Ez a kisváros csupán zenélget egész éjjel, városi bandák játszanak, éjfélkor egy kisebb tűzijáték, majd a fiataloknak tovább folytatódik a buli. A karácsonyi hangulatot a hó, a forralt bor és a kalácsok édes illata adta meg. Niall és én összebújva szlalomoztunk a tömegben, mígnem elértünk az apró jégkorcsolya-pályáig, ahol nem sokan voltak, így az ott álló lány beengedett minket. Eszembe jutott az alig egy hete történő korcsolyázásunk, amikor még csak két ember voltunk, akik jót hülyéskedtek.
Mára már két szerelmes fiatal vagyunk, akiknek ennyi volt megírva. Egy hetet kaptunk, nem többet. Egy hét alatt szinte mindent megtudtam erről a szupersztárról, bár nem biztos, hogy Matt erre számít. Egy odaadó, szeretetre méltó és hihetetlenül szerethető fiút ismertem meg, de bizonyára a főnököm nem olyan cikkre számít, amiben ömlengek róla.
 - Mi a baj? - állított meg pár kör után valószínűleg azért, mert elmerültem a gondolataim tengerében.
 - Csak.. elgondolkodtam. - vontam vállat. Kezei közé fogta enyémeket, majd ajkaihoz emelte. Egyikőnk sem viselt kesztyűt, pedig volt nálam. Meleg lehelete némileg felmelegítette lefagyott kezeimet.
 - Miről? - érdeklődött. Imádtam benne, hogy még akkor is megkérdezte, hogy mi a bajom, amikor talán nem is érdekelte.
 - Arról, hogy mi lesz ezután velünk?! Te repülsz Londonba, ki tudja, mikor kerülsz ismét Amerikába. Én holnap visszarepülök New York-ba. - fakadtam ki. - Hogy fogunk találkozni? - aztán hirtelen belém csapott a felismerés. Eddig erről egy szót sem ejtett, valószínűleg azért, mert nem is akarta velem ezek után tartani a kapcsolatot. - Niall, te ugye...?
 - Nem akarom, hogy vége legyen. - biztosított akarata felől. - Megoldjuk a találkozást.
 - Egy tenger áll közénk, Niall. - halt el a hangom.
 - De most nem. - mosolygott rám halványan. - Itt vagyok veled, te pedig velem. Együtt vagyunk, és nem érdekel most más.
 - Találkoznod kellett volna Hannah-val. Elhanyagoltad miattam.
 - Veled akartam lenni. Holnap éjjel visszarepülsz a világ másik végére... - függőben hagyta a mondatot, valószínűleg azért, mert látta végigszaladni arcomon a könnyeim. - Ne sírj! Minden nap beszélni fogunk, oké, Rose?
 - Félek, hogy nem így lesz. - szaladt ki a számon, és itt nem álltak meg a szavak. - Félek, hogy elfelejtesz pár nap múlva, és soha többé nem keresel. Ha jövőre ismét találkozunk, idegenek leszünk a másik számára. El.. el fogsz felejteni, Niall.
 - Soha nem felejtelek el. Egy hét alatt beléd szerettem, szerinted el tudnálak feledni valaha is? - kezei közé fogta arcom. A háttérből a tömeg hangja hallatszott, amint visszaszámolnak. 3..2..1.. És Niall ajkai máris az enyémen simítottak végig. Csókja szenvedélyes volt, erős, mégis gyengéd. Egyik kezét derekamra simította, és közelebb húzott testéhez. Fölöttünk színes fénycsíkok borították be a sötét eget, nekem pedig minden kétségem elszállt, amikor éreztem, hogy karja megfeszült körülöttem, keze fenekemre siklott.
 - Szeretlek, Niall. - motyogtam ajkaira két csók között. Nem éreztem korainak kimondani. Tudom, mik játszódnak le bennem, amikor ránézek és ez bőven elég ahhoz, hogy kimondjam.
 - Nagyon szeretlek, bébi. - soha nem hittem volna, hogy Niall kimondja ezt a szót. Bébi. Testem beleremegett, amint felfogta az agyam, hogy mit jelent ez a szó. - Az első dolgok listámhoz két dolgot is hozzáadhatok.
 - Mit? - pillantottam kék szemeibe. Haja a homlokába hullt, az apró hópihék megcsillantak szőke tincsein.
 - Először hívtam valakit bébinek. - kuncogott halkan. Apró csókot nyomtam állára. - A másik pedig az, hogy egy csodálatos lányt tarthatok a karjaimban az előző év utolsó és az új év legelső pillanataiban.
 - Köszönöm. - tarkójánál fogva húztam közelebb magamhoz, hogy ismét megcsókolhassam. Némi fájdalom költözött a szívem egy részébe a holnapi utazás miatt, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is az érzés, hiszen Niall ajkai enyémekre tapadtak és nem engedték el. Forrón csókolt, hihetetlen szenvedéllyel, mintha sosem akarna elengedni.

 Aztán eljött az új reggel, egy új év köszöntött be. Látjuk még egymást valaha? Most el kell válnunk, de a sors még akarja, hogy találkozzunk? Van esélyünk a közös jövőre? Nem tudnék már csak a barátja lenni. Sikerült elrejtőznünk a sajtó elől, nem jöttek rá, hogy találkozgattunk, de a dublini reptéren állva megrohamozták Niall-t a fotósok. Eltávolodtunk egymástól, én már a kapuk felé tartottam, ő pedig még az ajtónál állt a fotósok gyűrűjébe zárva. Néha rám pillantott, megengedett egy apró mosolyt magának, de semmi több. Védeni akart, amivel én teljesen tisztában voltam. Pár perc múlva megjelentek a biztonságiak és kipaterolták a piócákat. Ekkora én már a kapun túl álltam, ő nem jöhetett át, én pedig nem mehettem vissza hozzá. A telefonom jelzett, hogy sms-em érkezett.

 Nem búcsúzom, hiszen még találkozunk. A tegnap este megfelelő volt a viszontlátás kinyilvánítására. Szeretlek, bébi. xx Niall

Elmosolyodtam, majd felnéztem rá. Kivillantotta most már egyenes és szép fogsorát, kezeivel integetett. Nem bírtam magammal.
 - Rosie, gyere! - szólt rám anya, de mintha meg sem hallottam volna. - Kicsim, indulunk kell. Majd beszéltek, ha landoltunk.
Nem volt idő a tétovázásra. A biztonsági emberek mögött elsuhanva rohantam vissza a szalagokhoz, amik az utat mutatták. Átbújtam alattuk, majd egyenesen Niall karjaiba vetődtem.
 - Szeretlek, és nagyon vigyázz magadra. - motyogta a hajamba. - Jön egy izomagy. Elvisz téged.
 - Szeretlek, édes. - csókért hajoltam, amit meg is kaptam. Ajkai puhák voltak, finoman simultak enyémekre. - Írj, ha leszállt a géped.
 - Khm. Hölgyem, jobb lenne, ha most hagyná Mr. Horan-t és felszállna a gépre. - a nagydarab férfi a karomnál fogva vezetett el Niall-től, aki csak kacagott a jeleneten. A barátnőjét egy biztonsági ember kíséri a géphez, mert nem tud viselkedni.
 Az övemet becsatoltam, a felszállás után pedig elővettem a laptopom és nekiláttam a cikkemnek.