11. - Vicces vagy, Louis

Sziasztok! (:

Meghoztam a következő részt, ami eléggé rövidke lett, bocsánat! Olvassátok szeretettel! (:

xx Dorothy C.

Pillanatok. 

Ezek összessége vagyunk mindannyian, 

ezekből áll majd össze életünk filmje, melyet ha lehetne,

ezerszer lejátszanánk újra és újra.

De aztán jön egy másik pillanat, egy váratlan dolog,

ami mindent összekuszál.

 A dolgok nagyon jól alakultak közöttünk Niall-el, mondhatom, hogy a lehető legjobban. Az elmúlt napokban ugyan követtek minket a fotósok és el is csíptek pár kézfogást, egy-egy puszit, néha még egy csókot is, ami másnap reggel az újságok címlapjáról mosolyogtak rám. A rajongók egész jól fogadták, hogy imádottjuknak barátnője van, csak néhány száz utálkozó üzenetet kaptam Twitteren, amik meg sem leptek, nem olvastam el őket Niall kérésére. Mosolyogva vonta el a figyelmemet a körülöttünk lévő kamerákról, elvitt vidámparkba, moziba, és bejelentette, hogy a napokban a fiúknak is be szeretne mutatni. Eddig egész jól viseltem a paparazzikat, ami a nehezebb dolog volt, de nem tudtam megbirkózni a gondolattal, hogy megismerjem Niall legjobb barátait. Simán megmondtam a magamét azoknak a lányoknak - mellesleg később bekövettek Twitteren és tweeteltek, hogy nagyon összeillünk -, elviselem a körülöttünk lévő túlzott figyelmet, elfogadom, hogy a szüleim pár napja felhívták Niall-t, mellesleg én vagyok a lányuk, mégsem engem hívtak.
 A találkozás napján is ugyanezek a gondolatok jártak a fejemben. Vajon szeretni fognak? Milyenek egyáltalán? Olyanok, mint amilyennek a sajtó mutatja őket? Kedvesek, előzékenyek? Netán hozzám sem fognak szólni, hiszen mégis én vagyok a legújabb barátnő?
 - Megérkeztünk. - az út túl hamar ért véget, Niall pedig édesen mosolygott rám. A gondolataim nem is itt jártak, hanem otthon, New Yorkban, anyuékkal. Most talán a kertben ülnénk és beszélgetnénk, ami nem lenne olyan izgalmas, mint itt lenni. Még meg kell köszönnöm Niall-nek. A szőke fiú kinyitotta nekem az ajtót, majd nem várt dolgokkal szembesültem. Egyszerre több dolog is történt. Harry megbotlott a lépcsőn, így a kanapé mellé csúszott. Amikor észrevette az ülőalkalmatosság alatt meglapuló alsót, felkiáltott.
 - Megtaláltam. Louis, bocs, haver.
 - Mondtam, hogy nem én loptam el. - legyintette meg a tarkóját Louis. Zayn szaladt át a nappalin egy porszívóval, aminek a vezetéke nem engedte tovább, ezért rántott egyet rajta, mire az kihúzódott a konnektorból, így leállt a porszívó.
 - Srácok, csináljuk már, mindjárt itt lesznek és még a kaja is a sütőben van. Harry, nézd meg, kérlek. - szólalt meg Liam valószínűleg az emeletről, mert hanga csak fojtottan volt hallható.
 - Oké, mit? - kérdezte Harry. Eddigre már Liam leért az emeletről, szegény totál kiborult Harry kérdésére.
 - A kaját! - rivallt rá.
 - Várj itt, mindjárt észre vesznek. - nyomott csókot arcomra, majd bement a nappaliba és lazán levetődött a kanapéra. Louis a DVD-ket tette rendbe, Zayn visszadugta a porszívót a konnektorba és tovább takarított, míg Liam a szennyest szedte össze egy kosárba, Harry pedig a konyhában sertepertélt.
 - Niall, felemelnéd a lábad? - szólt kedvesen Zayn, mire a kanapén henyélő fiú teljesítette kérését. Annyira szétszórtak voltak, én pedig az ajtóban kuncogtam gyenge próbálkozásukon. Legénylakás, nincs mit tenni.
 - Niall, igazán segíthetnél, nemsokára ideértek. - szólt fennhangon Louis, hogy túlharsoghassa a még mindig működésben lévő porszívót. Liam lazán sétált ki valószínűleg a mosókonyhából, amikor a bejárati ajtóra siklott tekintete. Nem mellesleg itt álltam én.
 - Ööö, srácok... - nyögte, én pedig minden bátorságomat összeszedtem és közelebb léptem hozzá.
 - Rosemary vagyok, Niall barátnője. - nyújtottam felé apró kezeimet, mire megrázta.
 - Liam vagyok és bocsi a kupiért, csak..
 - Ugyan, semmi baj. Niall is tud rumlis lenni. - mosolyogtam rá, majd két puszit nyomtam arcára és megöleltem. Nemsokára a többi fiú is feleszmélt és odajöttek üdvözölni engem. Helyet foglaltunk a kanapén és beszélgettünk. A srácok is lehiggadtak és feldolgozták a tényt, hogy nem sikerült rendbe tenniük a lakást az érkezésemre, de engem ez nem zavart.
 Az egész délutánt ott töltöttük, megittunk pár kör Tequilát, így a fiúk maradásra bírtak bennünket. Igaz, hogy ott lett volna a taxi lehetősége, de elég volt egy pillantás Niall-től, és máris meggyőzött. A nappaliba ültünk le, és valami sablonhorrort kezdtünk nézni. A sablon alatt azt értem, hogy vihar van, elmegy az áram, a csajszi kimegy egyedül visszakapcsolni az áramot, de ekkor valaki elrabolja, majd megöli. A gyilkos továbbra sem hagy fel az ártatlan emberek megölésével, de a történet végére viszont elkapják a rendőrök és megölik. Harry és Louis többet ivott a kelleténél, de Harry a jobbik eset volt. Álmos volt az italtól, csendes, néha-néha felkuncogott. Louis pedig a rosszabb. Hangoskodott, beszélt, kiabált.
 - Ááá! - visított fel az előttem ülő Louis, amikor emberi belsőségek csapódtak a kamerára. Felkuncogtam. Louis és Liam a kanapé előtt ültek, Harry, Zayn, Niall és én pedig a kanapén ültünk.
 - Na, te bátor! - löktem meg a vállát. Szúrós szemmel nézett rám, majd visszafordult a tévé felé.
A filmnek szerencsére hamarosan vége lett, így elmentünk fürdeni, majd aludni. Villanyoltás után fél órával Louis hangja csendült fel.
 - Rosie, kicsim. - felkuncogtam Niall karjaiban. Erős karjai biztonságot nyújtottak, ő maga pedig békésen aludt mellettem.
 - Niall már alszik. - szóltam vissza neki. Louis szobája a miénkkel szemben volt, a mi ajtónk sem volt teljesen becsukva, ahogy az övé sem.
 - Félek. Gyere át, és nyugtass meg. Kemény estém van. - kuncogott a saját hülyeségén.
 - Vicces vagy, Louis. - nyögte álmos hangján Niall, mire végigsimítottam arcán. Újra lehunyta szemét, majd közelebb húzott magához. Nyugodt sóhaj hagyta el a száját.
 - Rajta segítesz, rajtam meg nem? - hallatszott felháborodott hangja a másik szobából.
 - Louis, fogd be azt a rohadt nagy szád és aludj! - Zayn türelmetlen hangja harsant fel a folyosó végéről. Louis morgott egyet, majd elcsendesedett.
 - Végre. - nyögte halkan Nial, én pedig a hátára fordítottam, és félig testére feküdtem, majd megcsókoltam.
 - Holnap jönnek a szüleim, és direkt megkértek, hogy amikor megérkeznek, te is ott legyél. És legyél velünk, mert már a családhoz tartozol. - szorított magához közelebb, megcsókolt, majd az ajtóhoz lépett, becsukta és be is zárta.
 - Niall? - ültem fel az ágyban, a barátom visszamászott mellém az ágyba. Szorosan ölelésébe vont, míg végül eldöntött az ágyon.
 - Louis reggel be fog rontani, ha nem zárom be. Ugye nem akarsz arra ébredni, hogy rajtad tehénkedik? - kuncogott, majd óvatos csókot nyomott számra, míg végül némi ficánkolás után elaludt.
 A napfény beszűrődött a szobába, finoman csiklandozva bőrömet. De aztán rájöttem, hogy nem a napfényt érzem magamon, hanem Niall tekintetét. Pillantása fel-le siklott testemen, amit nem fedett a takaró, aztán ajkait óvatosan enyémekre helyezte, én pedig próbáltam nem elnevetni magam finomkodásán. Kezét oldalamra simította, így kicsit felhúzta pólómat.
 - Tudom, hogy ébren vagy. - motyogta halkan, én pedig nem játszottam tovább a szerepem, visszacsókoltam. Tincsei közé vezettem az ujjaimat, ő pedig a hátam alá nyúlva húzott közelebb magához. Fordítottunk helyzetünkön, így csípőjére ültem, és lejjebb hajoltam, hogy elérjem ajkait. Erősen túrt a hajamba, szorosan tartott testén, és szenvedélyesen csókolt. A kilincs hangjára úgy rebbentünk szét, mint két tini, akiket rajta kaptak egy csínyen, vagy pedig a szüleik értek haza a munkából, ők pedig éppen rosszalkodnak a lány szobájában.
 - Édeskéim, nem kéne pont itt huncutkodni. - Louis hangja csendült fel az ajtó túloldaláról, én pedig felsóhajtottam. Igaza volt Niall-nek tegnap este.
 - Ha tudnád, mit csinálunk. - húzta Niall az agyát. Halkan felkuncogtam, ami valószínűleg nem volt elég halk, mert Louis meghallotta.
 - Gyerekek! - váltott át apáskodó stílusba. Éppen szólni akartam, de Niall ajkai megtalálták a nyakam legérzékenyebb pontját, és megharapott. Felnyögtem. - Jó, én húztam innen, nem akarom hallani a továbbiakat.
 Miután felöltöztünk lementünk a nappaliba, ahol a fiúk éppen twitcam-ot tartottak. Pár perccel azután, hogy elsuhantunk a kamera látóterében, Liam megszólalt.
 - Niall, érdekli őket, hogy, idézem "Ki az a szőke csajszi, aki Niall kezén csüngött?" - pillantott ránk, én pedig ijedten pillantottam Niall-re, és a fejem ráztam.
 - Nem vagyok még kész. - suttogtam, nehogy meghallják a rajongók. Niall megfogta a kezem, és közelebb húzott magához, miközben egy szendvicset majszolt.
 - Épp itt az ideje, hogy hivatalosan is bemutassalak. De ha nem szeretnéd, nem erőltetem. Majd azt mondjuk, hogy.. - mondatát felfüggesztette, nem volt ötlete. Kék szemeit rám emelte, már-már könyörgőn tekintett rám, én pedig amilyen jó szívem van, beadtam a derekam. Igaza volt, tudniuk kell róla. Bár már sokan sejtették, nem volt hivatalosan bejelentve, vagy mi a szösz. Miután elnyammogott három szendvicset, csatlakoztunk a fiúkhoz. Ismét érkeztek a kérdések, hogy ki az a szőke ribi, aki Niall mellett ül. Miért alkotnak már rólam azelőtt véleményt, hogy megszólalnék? Aztán megakadt a szemem egy tweeten, ami személy szerint nekem érkezett - ez már a századik volt, mióta itt ültem. Már New York-ban is volt egy cikk nemrég, hogy te vagy a barátnője. Utálom azt a cikket, ahogy téged is, kurva. 
 Elegem lett azonnal felálltam Niall mellől, és a lenti fürdőszobába rohantam. Letöröltem a könnyeimet, és a wc lehajtott fedelére ültem. Pár pillanat múlva kivágódott az ajtó, és Niall lépett be. Azonnal hozzám sietett, és leguggolt elém. Aggódó pillantásokat lövellt felém. Annyira szerettem volna elmondani neki, hogy erre még nem vagyok készen, hogy nem vagyok ehhez elég erős, de képtelen voltam rá.
 - Hé, semmi baj. - simított végig az arcomon. Megráztam a fejem, és felálltam.
 - De van baj, nagyon is. Elmegyek. - elsuhantam mellette, időt sem hagytam neki reagálni, egyenesen az ajtóhoz léptem, belebújtam a cipőmbe és a kabátomba, majd kiléptem az ajtón.